Erdélyi-Hegyalja

 

Erdély és a Partium együttes területének szinte mértani középpontjában, Erdély szívében fekszik Hegyalja, a jelenlegi Fehér megye nyugati részében. Az egykori Erdélyi-középhegység Érchegység nevű része zárja északon a régiót. A Marosra és az Ompolyra hajló dombhátain korábban a rómaiak, szlávok, majd magyarok, románok és németek leltek szálláshelyre. Hegyalja változatos, dimbes-dombos, legelőkkel és szőlőkkel tarkított földjeivel évszázadok óta otthona a szőlőművelésnek. Sűrű dombok, tágas legelők, nagy erdők, szőlőlugasok, völgyek és hegyi patakok szolgálnak előtérül a festőién szép Erdélyi-érchegység vonulatainak, hogy aztán az Igen patak, belefutva az Ompolyba, keskeny völgyeknek adjon helyet. Hegyalja, a maga nagyobb vagy kisebb településeivel, Nagyenyed után mintegy félgyűrűként veszi körbe a Nyugati-Kárpátok vonulatait. Az alacsonyabb környezetből kiemelkedő kellemes dombjai, eléggé meleg éghajlata alkalmassá teszi a szőlőművelésre vagy akár a kifizetődő mezőgazdaságra. Előtte a Maros völgye zárja a maga nagyobb városaival Hegyalját, mögötte az Érchegység szökken hirtelen magasba, számos, mélyen a hegybe nyúló völgynek, szurdoknak (Remetei-sziklaszoros, Ompolyicai szoros, Gáldi-völgy) adva helyet. A Hegyalja fölött uralkodik a Kecskekő nevű hegy, a maga - cukorsüveghez hasonló - alakjával, innen eredeztetik Tündérszép Ilona mondáját is. A települések sűrű egymásutánban használták ki a mezőgazdaságra alkalmas helyeket, így ma is a kora középkori települések nevét viselik: Tövis, Borosbenedek, Alsógáld, Diód, Boroskrakkó, Borosbocsárd, Vajasd, Magyarigen, Igenpataka, Celna es Sárd alkotja Hegyalja legfontosabb településeit.

Erről a régióról Balogh József egykori magyarigeni lakos így emlékezett: „Csodálatos a fekvése. Északra néző lejtője Sárd községre támaszkodik, olyan, mint egy gigantikus színpad. Nyugatra az Erdélyi-érchegység vulkanikus hegyei zárják le a tért, amely felett középen a Kecskekő 1100 m-re, vékony kúpszerűen kiemelkedő meredek sziklacsúcsa őrködik. Északra Alsógáld hosszan elnyúló dombján a Kemények ősi várkastélya áll. Északkeletre és keletre a Maros völgye az ég aljáig húzódik, és barátságosan és szelíden oldja fel a nyugati oldal merész csúcsai és erdős meredek hegyei által határolt távlatot. Itt fekszik a bilaki rét, ilyenkor, kaszálás előtt a virágok kelnek versenyre, és merész színeikkel és bódító illatukkal csábítják, hívják a lepkéket, méheket és darazsakat, hogy porzóik nászát termékennyé tegyék. "

A Marosszentimre és Sárd között fekvő, 425 méter magas Bilak-hegy körül - a Kecskekő vára és az Érchegység lábánál - fekvő Hegyalján kialakult egykori szász és magyar települések romos templomaikkal a magyar régmúltra emlékeztetnek.

Egyházi - de magyar szempontból is - Hegyalja olyan mikrorégió, amelyről úgy beszélnek, hogy volt, és amely „nemzeti múzeumi" hangulata miatt kevés reményt rejt magában a jövő tekintetében. Hegyalja a nemzettragikum és egyháztragikum közös szimbóluma lehetne. A hely, amely hamuvá vált eleink sűrű dombhalmait és hallgatásra ítélt templomromjait keserű, sajgó sebként és élő emlékként hordozza magán.

(Forrás: Gudor Kund Botond: Rediviva Chartophylax Igeniensis; Az erdélyi-hegyaljai Magyarigen református közösségének története, Kriterion Könyvkiadó - Tortoma Könyvkiadó, Kolozsvár - Barót, 2011.)

Hivatkozások