Tordos

45° 51' 2" É, 23° 7' 31" K

Nevének eredete az ómagyar Turdos személynévből való. 1333-ban Tordas, 1733-ban Tordos, 1750-ben Tardos, 1808-ban Thordás alakban jegyezték fel.

2002-ben 501 lakosából 25 volt magyar.

Tordos a Vinča-tordosi kultúra egyik névadója, újkőkori leleteinek feltárását 1875-ben Torma Zsófia kezdte meg.

A Maros középső folyása mentén, a Déli-Kárpátok és az Érchegység között, keleten Fogarasig található a korai Vinča-tordosi kultúra népe. Fénykorában a teljes Kárpát-medence területén kívül a Balkán-félszigeten, sőt Kisázsiában is megtalálható. A Vinča-Tordos-kultúra a Körös-kultúra második felében kezdett terjedni, részben annak területén, vitatott időbeliséggel. Leleteiket az i. e. 5. és i. e. 3. évezred közé helyezik.

Etnikuma (az eszközkultúrát használó népesség) viszonylag rövid időn belül a Balkán középső részéig nyomul, miközben Erdélyből ritkulnak leleteik. Európában ez a kultúra használt először rezet nagy mennyiségben, ezt nagyrészt az erdélyi érchegység lelőhelyei fedezték. Már ebben a korban művelték a zalatnai aranybányákat is. Búzát termesztettek és állatokat tenyésztettek, főleg szarvasmarhát. Tapasztott agyagpadlójú borona- vagy sövényfalú, talpas házak állottak. Edényeik között gyakoriak a kelyhek, nagy részüket vörös bevonat fedi. A meandrikus vonalpárok közeit pálcikákkal benyomkodott gödrökkel díszítették tovább. Rendkívül gazdag antropomorf és zoomorf plasztikájuk; ezek az apró agyagszobrok a termékenységi kultuszban játszhattak szerepet.

A kultúrának más csoportok behatolása vetett véget i.e. 3500 körül. Ezek közt volt a Kelet-Havasalföldről bevándorló Boian kultúra juh-, kecske- és marhatartó népessége, valamint a Szamosmenti festett kerámiás kultúra délre húzódása. A Vinča-tordosi emberek vagy elmenekültek Erdélyből, vagy beolvadtak az új népességbe.