Piski

45° 51' 0" É, 23° 0' 36" K

Piski 1890-ig Piski vasúti telep,  1890 és 1900 között Piskitelep. A város Dévától 8 km-re délkeletre a Maros bal partján.

Lakossága: 2002-ben 11 354 lakosából 10 786 volt román, 395 magyar, 84 német és 66 cigány nemzetiségű.

A stratégiai jelentőségre szert tett híd birtoklásáért folyt 1849. február 9-én Bem és Puchner seregei között a piski csata, Bem erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja. A 19. században a híd felett aranyat mostak, ma a Sztrigy partján kempingházak szórakozóhelyek és sportpályák találhatóak.

1866-ban szentesi, hódmezővásárhelyi és csongrádi kubikusok munkájával kiépült az ún. déli vasút (Első Erdélyi Vasút) Dévától idáig tartó szakasza. Ekkor épült a későbbi település első épülete, a ma is álló állomás. Eleve vasúti csomópontnak tervezték a várost. 1868-ban nyitották meg a vasutat a forgalom előtt. 1869-ben megkezdték a vasúti műhelyek építését és felépítették a 16 házból álló ún. Kis Kolóniát. 1870-ben adták át a Petrozsényig vezető vasútvonalat, amely jelentőségét a zsil-völgyi szénbányászat fellendülésének köszönhette. 1883-ra elkészült a vajdahunyadi szárnyvonal is.

Az új település Ópiski és Sárfalva községek területén, a Barcsay és a Csáky család földjein jött létre. Lakóinak többsége a második világháborúig a vasútnál, a vasúti műhelyekben és a rendezőpályaudvaron dolgozott. Zömük kezdetben német, cseh és olasz anyanyelvű volt, később az első lakosok elmagyarosodásával és újak beáramlásával túlnyomóan magyar többségűvé vált. (A vasúttársasági iskola német tannyelvét 1875-ben váltották föl magyarral.) 1873-ban emeletes házakból megépült az ún. Nagy Kolónia. Kereskedők is beköltöztek, kertes házakból utcasorok jöttek létre. 1874-ben Dédácshoz csatolták, majd 1890-ben Piskitelep néven kisközséggé szervezték.

1884-ben államosították a vasutat, ami új lendületet adott a helység fejlődésének. Továbbfejlesztették a javítóműhelyet, kis altiszti lakótelepet építettek. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne. 1886-ban megszervezték a római katolikus plébániát. 1887-ben itt építtetett magának nyaralót Lönhart Ferenc erdélyi püspök, akit 1898-ban itt is temettek el. 1886-ban iparosiskola létesült, 1911-ben pedig átadták a helyi kórházat.1900-ban az addigi Piskitelep megkapta Piski nevét, Piskit pedig Ópiskivé nevezték át.

Lakóinak többsége a második világháborúig a vasútnál, a vasúti műhelyekben és a rendezőpályaudvaron dolgozott. Zömük kezdetben német, cseh és olasz anyanyelvű volt, később az első lakosok elmagyarosodásával és újak beáramlásával túlnyomóan magyar többségűvé vált. Piskit 1952-ben nyilvánították várossá.

Új várost építettek tömbházakból a korábbi település és Dédács közé. Dédácsot 1972-ben a városhoz csatolták.

Források

Okos Márton: Piskia, a magyar hadtörténet fényes csillaga, Erdélyi Napló, 2008. február 6., XVIII. évfolyam, 5 (852.) szám