Nagyrápolt

A Maros jobb partján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Piskitől hat kilométerre északkeletre fekszik. Német eredetű személynévből való. Először 1346-ban, Rapolt alakban említették, a később települt Kisrápolttól való megkülönböztetését szolgáló előtagja 1760-1762-ban tűnt fel (Nagy Rápold).

Lakossága: 2002-ben 925 lakosából 884 vallotta magát román és 11 magyar nemzetiségűnek;

A falu északi részén, egy dombra épült, középkori eredetű református templomát az 1930-as években Debreczeni László tervei alapján újították fel. A szentegyházba néhány, a környékről előkerült római kori sírkövet is beépítettek. Eredetileg román stílusú volt, szentélyét a 15. század második felében gótikus stílusban átépítették és hálóboltozattal látták el. A hajót valamikor egy méterrel megmagasították. 1960-ban a templom leégett. A hajóban 14. századi freskók láthatóak (Fájdalmas Krisztus és egy Pietà töredéke), a szentélyben pedig nagyon rossz állapotú, al secco festménytöredékek. Egyik harangja 1523-ból való.

A templomdombtól keletre, egy másik dombon romladozik a 18. században épült, egykori Rápolthy-Jósika Dániel kastély. A kúria Rápolt (Rapoltu Mare) frekventált területén fekszik, 0,6 hektáros, úttal elválasztott telken egy 111 m2-es melléképülettel (malom), valamint egy 100 méteres belső hosszal rendelkező, "T" alakú tufába vájt pincével (barlang). A kastély épület kőből és téglából készült, de végül nem lett teljesen befejezve. Az 1700-as években készült nagyméretű pince egyedi klímája, valamint átmérője miatt kiválóan alkalmas borospincének. A telek egyedi tulajdonsága, hogy az előző rendszer idején kettéválasztották egy úttal, amit a rápolti kastélykert kőből és téglából készült óriási kapuja hídal át. A kastélyt jelen pillanatban árulják.