Nagyág

45° 58' 39" É, 23° 2' 24" K

Nevét először 1465-ben, Naghag alakban említették, ez azonban még az anyatelepülést, az alatta fekvő mai Nozságot jelölte. A bányásztelepet magyarul megalapítása után még egy évszázadig Nagyágnak és Szekerembnek (vagy Szekerembányának) is hívták. A nemzetközi ásványtani szakirodalomban azonban az előző terjedt el, amely később a közigazgatásban is kiszorította az utóbbit. A Szekeremb név eredetileg a hegyet jelölte, és valószínűleg a 'kökény' jelentésű román scoroambă szóból való.

Lakossága: 2002-ben 202 lakosa volt, közülük 187 román, 9 magyar és 6 német nemzetiségű.

Nincs még egy olyan ország a világon, melynek talajában annyi ismeretlen külsejű és gyanús tartalmú érc lenne, mint Erdély földjében - írta 1803-ban Andreas Stütz, természettudós. Az erdélyi arany érctelepek (főként a Brád, Offenbánya, Zalatna, Nagyág települések által határolt Aranynégyszög területén) világhírű sajátossága a változatos telluridos ásványtársulás, melynek az arany is felépítője. Ez az ásványokban gazdag lelőhely határozta meg Nagyág felemelkedését és romlását is.

1744-ben történt, hogy egy Ormingyán János nevű paraszt ember barmait a Szekeresül katlanban legeltetvén, éjjelenkint bolygó tüzet látott a sziklákból előtörni. Bejelentette báró Bornnak, ki akkortájt Csertésen ezüstbányát művelt, (…) s megkezdte a kutatást. Eleinte kevés szerencsével de később fényes sikerrel kutatott. Sötétszürke leveles érczek kerültek napfényre, aranytartalmuk rendkívüli volt s vegyi összetételük páratlanul állott a tudományos  világban. Ormingyán a leggazdagabb bányát nyitotta meg Bornnak (…)”  Nagyágon 1746-ban megnyílik az első korszerű bánya Mária tárna néven. A fejtés olyan gyorsan haladt, hogy 1750-ben már egy szirttel lejjebb megnyílt a József altárna, 1852-ben pedig a Ferenc és Ferenc József altárnákat is üzembe helyezték.

Az 1874. évi feltárások után ismét nyereséges bányában 15 szinten több mint 160 km vágat vezetett, s arany mellett más fémeket is termeltek. Bár a XIX. századi fellendülés nyomai még érezhetők voltak az első világháború éveiben is, de már utána, 1931-ben bezárták a Ferenc József altárnát és a második világháború, illetve az államosítás már csak a nyomát találta a Brád, Kőrösbánya, Kisbánya, Nagyág környékén hajdanában virágzó bányaiparnak. 1934-ben épült meg az új ércmosó- és feldolgozó üzem és kezdődött el a korábbi meddőhányók kitermelése is. A második világháború után főleg technikai szempontból újabb fejlődési hullám szemtanúi lehettünk a nemesfém-bányászatban, ahol modern robbanóanyagokat, a hetvenes évektől néhány nehézfúrógépet, elektromos vízszivattyút rendszeresítettek.

Az újabb aranyláz azonban a hetvenes-nyolcvanas években tör ki a vidéken, ezúttal mesterségesen szítva a Ceauşescu-rezsim által. Régi bányákat nyitnak újra, illetve egészen új területeken kezdenek kitermelésbe. Ekkor indul be újra a dévai, gyalári, brádi bánya, az arany mellett hangsúlyt fektetve az ezüst, réz, ólom kitermelésére is.
Azonban a technológia korántsem követi a merész célkitűzéseket, így a bányák hatékonysága messze elmarad a monarchiabeli időszaktól. Ez idő tájt nagybányai központtal megalakul a Remin vállalat, amely az összes hazai fémkitermelő egység felett uralkodik. 1974-ben a mamutvállalat kettéválik, és dévai központtal jön létre a később pusztulásra ítélt Minvest vállalat elődje.

A 16 bányát számláló Minvest 1990-ben még 24 000 alkalmazottat foglalkoztatott. A kezdetleges szinten maradt kitermelési technológia, illetve az egész hazai társadalomra jellemző rablógazdálkodás azonban hamar csődbe vitte az amúgy is grandomániára és minimális technikai felszereltségre épülő vállalatot.

Tudta-e, hogy…?
Nagyágon több mint 7 ásványt jegyeztek le először a világon. Köztük Nagyágról nevezték el a nagyágitot! A nagyágit arany, ólom, antimon, tellur szulfid. Ez az az ásvány a nemesfémtelluroidok ásványcsoportjába tartozik, amelyben fölfedezték a tellur kémiai elemet. Müller Ferenc József (osztrák származású kémikus és mineralógus, az erdélyi bányák igazgatója) 1783-ban, észrevette hogy egyes erdélyi arany- és ezüstércek azért kohósíthatók nehezen, mert egy új, addig ismeretlen elem van bennük, az elemet ekkor metallum problematicum-nak, azaz rejtélyes ércnek nevezte el. Ez az új, addig még ismeretlen elem a tellúr volt. Felfedezését Klaproth berlini vegyész megerősítette, ő nevezte el az új elemet tellúrnak.

Born Igino báró, 1770 július 2-án az alábbi bejegyzést tette Nagyágról, In: Hunyadvármegye, 1902. márc. 20.

„Lugostól Dobráig meglehetősen sík úton haladtam, innen azonban Déváig rettenetes kínokat kellett kiállnom. Az út, a Maros folyó és a meredek hegyek közt oly meredeken emelkedik, hogy a négy ló elé még nyolc ökröt kellett befogni. Dévára csak késő éjjel érkeztem. Erdély határán a két huszár, kiket Lugoson vettem magam mellé, elhagyott, mivel az utak biztonsága itt már sokkal nagyobb. Az erdélyi oláhok polgárosultabbak és szelídebbek a bánságiaknál, meglehet hogy a kormány  rettenetesen szigora is nagyban előmozdítja ezt. Nem régen három rablót húztak karóba Déván, mivel a hátszegi gyönyörű völgyben több rendbeli gyilkosságot követtek el.  Ez a kegyetlen és embertelen büntetés, mely Szlavóniában és Bánságban is szokásban van, oly benyomást gyakorolt a lakosokra, hogy éjjel is mindenütt bátran utazhattunk. Délután tovább utaztam Nagy-Ág falu felé. A Maroson átkelve, három órai lovaglás után Nagy Ág faluba érkeztem, ettől vette nevét a másfél órányira levő város, mivel ez volt a legközelebbi helység, midőn az aranybányákat felfedezték. Itt ökröket fogattam kocsimba, mivel a síksághoz szokott magyar lovak sehogy sem birkózhattak meg a hegyes vidékkel. Már öreg est lett midőn szekerembe érkeztem; a Nagy Ág elnevezés alatt ismert helységnek ez a tulajdonképpeni neve. Itt vannak a zúzó malmok, mosóházak, bányahivatal és templom. A zord éghajlat és a magas fekvés miatt a talaj nem művelhető. A lakósok főfoglalkozása a bányászat. A bánya és a lakosok faszükséglete már annyira megritkították az erdőket, hogy most már a Maroson leúsztatott fára került a sor. A földesuraknak semmi kifogásuk sincs az erdőirtás ellen, sőt a kecskenyájakat legeltetnek az irtványokon, nehogy újra nőhessen. Minden földesúr korcsmát tart birtokán, hol a bányászoknak bort adat el; a bányatulajdonosok hó végén mindig kifizetik a munkásaik által elfogyasztott bor árát, ennélfogva megengedték nekik, hogy a bányákra és épületekre szükséges fát mindenkor vághassák. Az élelmiszerek szerfölött drágák Nagy-Ágon, valamint a munkabér issokkal nagyobb, mint másutt. Az összes költségek havonta 10.000 forintra rúgnak, mind az által havonként 8, 10, sőt 20-ezer forint tiszta jövedelem oszttatik ki a tulajdonosok közt, tehát húsz év alatt mintegy 4 millió forint értékű arany és ezüst termeltetett e helyen.” 

Nagyági levél, In.: Hunyadvármegye, 1902. július 10.

F. hó 6-án volt a nagyági római katholikus hitközség új orgonájának felszentelése és pedig egy szép és magasztos, épületes ünnepségnek keretében.

A mű a nagyági hívek s egyben az itteni más vallású (göe. Kat. És gör. Kel.) lakosok támogatásával – valamint a Nagyágról kiszármazottaknak a bőkezű adományából létesült. Hivatása ugyan az, mint magának az itteni római katolikus egyháznak itt, a még nem rég jellemzően „Németföldnek” nevezett, ma már azonban az oláhság közé beékelt egyetlen magyar oáznak a missziója, - a magyar szó és érzelemnek utat törni. Ennek a missziónak szolgálatába szegődött Székely Károly r. k. plébános, midőn három év előtt idejőve, az isteni tiszteletnek eddig csaknem kizárólagosan használt német nyelve mellett a magyarnak is – kellő tapintat és óvatossággal, nehogy reakciót szüljön – jogos helyet biztosított annál is inkább, mert az állami iskola nyelve 20 év óta magyar lévén, azt a régi német bányamunkás elemet, melyet eddig az eloláhosodástól német nyelvű r. k. iskolája őrzött meg, a román nyelv kössnyen asszimiláló képességénél fogva, mely nyelv amúgy is ma a kölcsönös érintkezés nyelve – jövőre a magyarságnak megnyernünk csak így lehet. Nehéz de szép misszió, nehéz a hegemónián levő oláh nyelv miatt s azon sajátos körülményénél fogva, hogy itt nem amolyan polyglott mozgó munkás népelemmel van dolgunk, mint pl. Petrozsény, vagy Lupényben, melyet sok nyelvűségében már első generátiójában az iskola és templom magyarosíthat, hanem az itteni oláhság közé beékelt százados, tehát már megállapodott kevés magyar és emennek mintegy négyszeresét képező német lakóval.

Az új orgonaművet Klink Sándor orgona műépítés készítette 2000 korona árban nemcsak szép, de kifogástalan művészi kivitelben.

 

Források

Gáspár-Bara Réka: Aurum problematicum, Nyugati Jelen, 2008. október 25.

Révai Károly: Nagyág, Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1907., 228 p.