Déva

Déva (románul Deva, németül Diemrich, Schlossberg, Denburg, latinul Sargetia, erdélyi szász nyelven Dimmrich) megyei jogú város (municípium), Hunyad megye székhelye Romániában, Erdélyben. A 150 ezer lakost tömörítő Déva-Piski-Vajdahunyad urbanisztikai tömb egyik alapvető alkotóeleme.

A város nevének az eredetére vonatkozóan három föltételezés ismeretes: 1. A 'lány' jelentésű szláv deva szóból. Ez talán összefüggene a várba befalazott asszony legendájával. 2. A dák dava szóból, mely a legtöbb ismert dák helynévben megtalálható és valószínű jelentése 'vár'. 3. Egy türk eredetű ómagyar személynévből, melynek eredeti Győ alakját az Algyő helynév őrizte meg.

A Maros völgyében fekvő várost a 371 méteres, vulkanikus eredetű Várhegy uralja. A megejtő magasságú s a környékről is messziről látható várat a 13. században kezdték építeni. Napjainkban fölvonóval vagy gyalogosan közelítheti meg a látogató. A romantikus szépségű természeti rezervátumot képező Várhegy számos ritka növény és a homoki vipera (Vipera ammodytes) előfordulási helye. Minthogy a vár börtönében szenvedett mártírhalált Dávid Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke, a Várhegy és a vár az unitáriusok nemzetközi zarándokhelye.

A Várhegy déli lábánál álló Magna Curia mai alakját Bethlen Gábor kezdte meg kialakítani 1621-ben reneszánsz stílusban, de végül csak a 18. század elejére készült el és a barokk jegyeit viseli magán. 1882-ben a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat rendezte be múzeumnak régészeti gyűjteménye számára. 1938-tól Hunyad megyei múzeumként működött. 2008-ban befejezték nagyszabású felújítását és harminc teremben A Dák és Római Civilizáció Múzeuma néven nyílt meg ismét.

Déva a Wikipedián

A kerékpározás rendszabályai Déván, In.: Hunyadvármegye, 1902. június 15.

A kerékpárral való közlekedés úgy kedvtelésből, mint gyakorlati célból mindinkább elterjedvén, a közbiztonság, közrend és szabad közlekedés biztosítása érdekében az ily gépekkel való közlekedés biztosítása érdekében az ily gépekkel való közlekedést a belügyminiszter országszerte egységesen szabályozta. Úgy a kerékpározók, mint a közönség tájékoztatására, ismertetjük a rendeletnek fontosabb intézkedéseit, éspedig:

1. A kerékpár könnyű járműnek tekintetik s a kocsiközlekedésre nézve közutakon, utakon és tereken követendő általános szabályok, a dolgok természetéből folyó eltérésekkel, a kerékpárokra is alkalmazandók.

2. A kerékpárral való közlekedés általában csakis kocsiutakon engedtetik meg. A helyi hatóság kivételesen megengedheti a gyalogutaknak e célra való felhasználását, de csakis a lépésben menő ember haladását felül nem múló sebességgel. (Déván sehol sincsen gyalogutakon megengedve.) A rendőrhatóságok, a járási főszolgabírók fel vannak jogosítva, hogy bizonyos közutakon, vagy részben vagy a napnak csak bizonyos meghatározott időszakára eltilthassák, e tilalom az illető út két végén láthatólag jelzendő.

3. Minden kerékpár, vagy ehhez hasonló szerkezetű gép, irányító, fékező és legalább 30 méternyi távolságra hallható csengő készülékkel, valamint elől lámpással legyen ellátva, mely a sötétség beálltával meggyújtandó. A lámpás üvege színes nem lehet.

4. Minden kerékpáros köteles gépét kellő elővigyázattal kezelni és vezetni. A városok és községek belterületén általában bárhol olyasmit elkövetni, mi a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztethetné, a közlekedést akadályozhatná, vagy a lovakat és egyéb állatokat megriaszthatná - tilos. Mindenütt ahol a kocsi, lovas, vagy gyalogközlekedés a rendesnél fokozottabb mérvű, csakis a gyalogos rendes sebességével szabad kerékpározni, sőt köteles a kerékpáros a szükséghez képest, vagy a rendőrközeg figyelmeztetésére gépéről leszállva, azt mindaddig kézen vezetni, míg az úttest ismét szabaddá nem lesz.

5. A közönség a kerékpár, vagy ehhez hasonló gép közeledtére hangos csöngetéssel kellő időben figyelmeztetendő.

6. A kerékpáros mindig útpályája bal oldalán haladjon.

7. Kocsik, lovasok stb. megelőzése jobbra, gyorsított menetsebességgel történjék.

8. Ha a kerékpáros észreveszi, hogy a ló a kerékpár láttára megbokrosodik, vagy hogyha egyébként a kerékpárral való elhaladás az emberek testi biztonságát veszélyeztethetné, tartozik gépéről leszállani.

9. Menetelő katonaságnak, temetéseknek, nyilvános felvonulásoknak, postafogatoknak, mentésre siető tűzoltóságnak a kerékpáros gépével kitérni köteles, vagy azok elvonulásáig megállani tartozik.

10. Több kerékpárral egymás mellett haladni csak ott szabad, hol ezt a közlekedési viszonyok megengedik.

11. Közutakon a mutatványok sorába tartozó, nem rendes módon való kerékpározás tilos.

12. Tilos a kerékpárokhoz, vagy hasonló gépekhez ebeket zsinórral vagy egyébként odakötve futatni.

13. Kerékpárversenyek, fölvonulások csupán helyi rendőrhatóság előzetes engedélyével rendezhetők.

14. Kutyáknak a kerékpárosok utáni uszítása tilos.

15. A rendőri közeg felszólításának s rendelkezéseinek a kerékpárosok engedelmeskedni tartoznak.

16. Ezen rendelet ellen vétők, vagy cselekvők rendőri kihágást követnek el s amennyiben cselekményük vagy mulasztásuk a büntető törvények, vagy az 1890 évi I. törvénycikk valamely szakaszába nem ütközik, 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig 8 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Szabó Imre: A dévai csángó-magyarokról, In.: Hunyadvármegye, 1902 március 30. 

A vállalkozást siker koronázta; a beköltöztettek közül Déván az 1889-91. években 52  család telepedett le, kik között a nagyméltóságú m. kir. Pénzügyminisztériumnak 1889 és 1890. évi magas rendeletei következtében Déva és Szántóhalma határában a kir. Kincstár tulajdonát képező, tagosított, 1305 hold kiterjedésű bortok osztatott ki.

E birtokból 80 telep létesíttetett. Egy telekre beltelkül 700 öl, szántó és kaszálóban 9 hold 900 öl, legelőben pedig 2 hold 1328 öl esik. Vevők kötelezték magukat a minden telepért megállapított 2200 k. vételárat 1892 nov. hó 1-től számított 40 egymás után követő éven át 4%-os járadékszerű utólagos részletekben a magyar kir. adóhivatalnál befizetni.

Közigazgatási tekintetben a csángó telep Déva városához tartozik, de külön autonómiával nem rendelkezik, amennyiben a város polgármesterének elnöklete alatt a telepesek évenként több gyűlést tartanak, ezeken meghányják-vetik ügyeiket, választják „büróikat”, - kik azonban nagy hatáskörrel nem rendelkeznek - pásztoraikat, esküdtjeiket.

A dévai magyar csángók fölművelők és baromtenyésztők. (…) A búzán kívül meglehetős mennyiségű rozst is termelnek, szeretik, még énekbe is foglalják:

„Az Isten csak rozst adjon

Annak egy csöpp levet adjon

Iddogáljuk a levit

Dícsérjük a Jézus nevit.”

Szántóföldjükön termesztenek még árpát, zabot, répát lent, kendert.

Algyógy, In.: Hunyadvármegye, 1906. július 19.

Csighy Sándor algyógyi állami iskola igazgatóját kirabolták a vonatra való felszállás közben, ugyanis minden szabály ellenére a vonat a mezőn állott meg. Felesége már felszállt gyerekével, ő meg a kisebbikkel a karján igyekezett felszállni a magas töltésről, mikor odalépett egy ember és zsbeit átkutatva elvitte a 160 koronáját. A gyereket letéve az igazgató már nem találta a tolvajt, így feljelentés és kártérítési pert indított az államvasutak ellen, mert nyílt mezőn állott meg a vonat.