Alvinc

45° 59′ 20″ É, 23° 30′ 9″ K

A település a Maros bal partján, Gyulafehérvártól 18 km-re található. Borberekkel egy híd köti össze. Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Előtagja Felvincre utal.

Először egy 1205 és 1235 közötti oklevél 1289-ből való másolatában említették, Wynch Inferiori alakban. Későbbi névalakjai: Wynch (1248), Alsowyncz (1393), Alwincz (1435).

Lakossága: 2002-ben 3278 lakosából 3137 volt román, 62 cigány és 61 magyar nemzetiségű; 3029 ortodox, 98 pünkösdista, 63 római katolikus és 26 görög katolikus vallású.

A település első temploma a XII. században épülhetett, román stílusban. A ma látható templom XIV. századi gótikus, várfallal körülvett háromhajós bazilika maradványa. A templom védőszentjére a reformáció korában a környéken egyedülálló sózott hal és a dohányárut kínáló Katalin napi piac emlékeztetett, amely 1848-ban még élő hagyomány volt.

A leghíresebb építtetőjéről elnevezett Martinuzzi-kastély romjai a Maros hídja mellett, alacsony dombon láthatók. Az északi szárnyban született és ott élt kilenc éves koráig Kemény Zsigmond. 1848-ban több hétig az alvinci és borbereki nemesség menhelyéül szolgált. Egy részét 1900 körül csendőrlaktanya céljára állították helyre. A megmaradt épületeket a szocializmus idején a kollektív gazdaság használta. Ma már menthetetlen állapotban még látszanak a régi épület falai.

Alvinc történetéről többet olvashat a Relatoria oldalon.