Téglás Gábor

Életpályája

Téglás Gábor  (Brassó, 1848. március 30. – Budapest, 1916. február 4.), amint beszélgetései során ezt több ízben kijelentette, „együtt született a magyar szabadsággal”, ugyanis 1848. március  30-án született Brassóban.

Szülei, Téglás Gábor iparos és Csergő Anna, nagy hangsúlyt helyeztek nevelésére és iskolázottságára. Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte.

1871-ben, az akkor felállított dévai magyar királyi állami főreáliskolához nevezték ki tanárnak, 1883-től 1904-ig e neves tanintézet igazgatója, címzetes magyar királyi főigazgatója volt.

Fiatal tanáréként már kezdetben kedvvel foglalkozott Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival. Kutató kirándulásai közben keltették fel érdeklődését a barlangok, az őskori cseréptöredékek, a római bányászeszközök és nemsokára kutató vággyal fordult a régészet felé. Tanulmányai kiegészítése végett nagy szorgalommal fordult a külföld nagyobb múzeumainak és régiségtárgyainak tanulmányozása felé.

Tudományos tevékenységének elismeréseként, 1888 május 4-én, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta.

1894 nyarán Udvarhely vármegye keleti részén, a Hargita alján elvonuló Kabosbarázda Ördögárok nevű sáncokat tanulmányozva kimutatta a Limes dacicus keleti szakaszát. 1895 nyarán pedig a Peutinger táblának Dáciában vonuló nyugati útvonalát fejtette meg és terjesztette a Magyar Tudományos Akadémia elé.

1896-tól az országos közoktatási tanács tagja lett, és megkapta a királyi főigazgatói címet.

A Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulatnak alapítása óta múzeumi igazgatója, utóbb tiszteletbeli igazgatója volt. Király Pállal együtt vezette a várhelyi (Sarmisegetuzai) ásatásokat és az amfiteátrum felásatási munkálatait. A dévai múzeum nyugat-európai régészek által is elismert gazdagságát az ő buzgóságának köszönheti.

A Magyar Földrajzi Társulat levelező tagja, az Országos Embertani és Régészeti Társulat és a Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja volt.

1904-ben nyugalomba vonult és Budapestre költözött. Ott is halt meg. Ortvay Tivadar a Magyar Tudományos Akadémia búcsúztató soraiban, rátért arra a veszteségre, amely halálával a régészeti tudományt érte. „Ő volt régészeti szakmánk egyik leginkább számba vehető munkás tagja” - írja. „Tájékozottság, forrásműveiben való otthonosság és régiségtudományi gyakorlatosság tekintetében, mindenkor számíthatunk rá.”

Téglás Gáborról szóló összefoglaló a Wikipedián

 

Művei

  • Egy új csontbarlang Bedellő határában. Budapest, 1882. (Mathem. és természettud. Közlemények).
  • A Buhuj (Bagolyvár) nevű csontbarlang Stajerlak-Anina határában. Budapest, 1883. (Math. és Term. Közlemények XIX.).
  • Déva legközelebbi vidékének őstelepei. Déva, 1887. (Különny. a dévai reáliskola Értesítőjéből).
  • Az erdélyi medencze őstörténelméhez 340 praehistoricus telep ismertetése. Kolozsvár, 1887. (Orvos-természettud. Értesítő).
  • Őskori nemes fémbányászatunk némely adalékai. U. ott, 1887. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Adalékok Dácia feliratához. 128 feliratos téglabélyeg és karczolat. U. ott, 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Ampelum a dáciai aranybányászat hatósági központja. U. ott, 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Ujabb barlangok az erdélyi Érczhegység övéből. Bpest, 1888. (Math. és Term. Közlemények XXII.).
  • Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. 1 térképpel. Székfoglaló értekezés. U. ott, 1889. (Értekezések a tört. tud. köréből XIV. 6.).
  • Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. Az aranybányászat ethnologiai és administrationális szervezete Daciában. U. ott, 1891. Két rész. (Értekezések a tört.-tud. köréből XV. 1.).
  • Kalauz. EMKE uti kalauz Magyarország erdélyi részeiben. Kolozsvár, 1891.
  • Ujabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dacia történetéhez egészen Trajanus felléptéig. Budapest, 1894.
  • Dák várak Udvarhelymegye keleti és északi hegyvidékein. Kolozsvár, 1895. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Az Al-Duna felső zuhatagjainak szerepe a rómaiak történetében Trajanus fölléptéig. Budapest, 1896. (Különny. a Századokból).
  • Dácia délvidékének legrégibb feliratos emlékei s ezek történet-helyrajzi jelentősége. Temesvár, 1897. (Délmagyarországi tört. és rég. Értesítő).
  • A székelyudvarhelyi római castrum és katonai fürdője. Két rajzzal. Kolozsvár, 1897. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Herodotos Daciára vonatkozó földrajzi adalékainak kritikai méltatása. Budapest, 1899. (Értek. a tört. tud. kör. XVIII. 1.).
  • Tanulmányok Dacia délkeleti szervezetéről. Négy rajzmelléklettel. Budapest, 1901. (Ért. a tört. tud. kör. XIX. 5.).
  • Hunyadmegye története. I. kötet. Hunyadmegye története az őskortól a honfoglalásig. Budapest, 1902. (Gróf Kuun Géza és Torma Zsófia czikkeivel).
  • Hunyadmegyei Kalauz. Kolozsvár, 1902.
  • Uti Kalauz a dévai áll. főreáliskola tanárainak és ifjúságának 1902. jún. 7. ünnepi kirándulására. Déva, 1902.
  • Kalauz... a gyulafehérvári tanulmánykirándulására. Déva, 1903. 35 képmelléklettel.
  • A dévai reáliskola története és elhelyezése máig vagyis 1871-től 1903-ig. Déva, 1903. (Dévai reáliskola Értesítője).
  • Hunyadmegye közgazdasági ismertetése. Budapest, 1903. (Különny. a Közgazdasági Szemléből).
  • Ujabb adatok Domician két daciai hadjáratához. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Tocilescu Gergely régészeti felfedezései Alsó-Daciában. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Az alföldi sánczok maros-dunaközi csoportjának helyrajza és technikai szerkezete. Bpest, 1905. (Ért. a tört. tud. kör. XX. 2.).
  • Történelmi-régészeti adalékok a daciai aranybányászat mintájául szolgált Thrácia, Macedónia és Moesia őskori bányászatának központjairól. 1 térképpel. Bpest, 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • Torma Károly r. tag emlékezete. Budapest. 1905. (Emlékbeszédek XII. 9.).
  • Limestanulmányok... Budapest, 1905. (Értek. a tört. tud. kör. XXI. 2.).
  • A háromszékmegyei Bodra szorosban Románia határán 1887-ben talált arany rudak bélyegváltozatai és azok bányatörténelmi jelentősége, Budapest, 19. U. ott, 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • Budapest őskora. Budapest, 1905. (Különny. a Budapesti Szemléből).
  • Hogyan néztek ki a rómaiak daliás aranybányászai? Budapest, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A vasbányászat őshazája s a nyugatázsiai és kelet-európai vasipar úttörői. Budapest, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A római vasbányászat daciai administratiójának emlékköre... Budapest, 1808. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A görögök és rómaiak aranybányászatáról általában. Budapest, 1908. (Kül. ny. a Bány. és Koh. Lapokból).
  • Az iparvilágban ismert és használt fák és cserjék a görög és római íróknál. Budapest, 1908. (Különny. az Erdészeti Lapokból).
  • Adalékok a rómaiak ólombányászatához, tekintettel Dacia és Pannonia ólomcultusemlékeire. Budapest, 1909. 28 rajzzal. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).