Nopcsa Ferenc

Életpályája

Báró Nopcsa Ferenc az erdélyi Hátszeg melletti Szacsalon született. Az ifjú, tehetsége folytán, a legjobb iskolákban tanulhatott, hallgatója volt többek között a bécsi Theresianumnak is, ahova Erzsébet királyné főudvarmestere - a szintén Nopcsa Ferenc nevet viselő keresztapa - jutatta be.

Gyermekéveit a szacsali kastélyban töltötte, majd tanulmányai alatt vakációit is. Így történt, hogy 1895-ben a 12 éves húga (Nopcsa Ilona, a későbbi Palavicini Alfrédné) ősállatcsontokat talált a szomszédos Szentpéterfalva határában, azok felkeltették bátyja figyelmét, egy életre meghatározva annak sorsát. Mivel a leleteket a világhírű bécsi paleontológus Suess sem tudta besorolni, felszólította az ifjút, hogy tegye meg ezt ő maga. Az eredmény egy 1899-ben - a Bécsi Tudományos Akadémia ülésén - elhangzott előadás lett.

Nopcsa Ferenc neve ettől kezdve szorosan összefonódott a paleontológiával, annak a mai napig egyik legnagyobb alakja lett. A tudomány számára 5 teljesen új dinoszaurusz fajt írt le a Hátszegi-medence 67 millió éves késő-kréta (maastrichti) kontinentális üledékeiből. Később a tudósok, anyagából még 4 fajt írtak le.

Sikeres akadémiai előadása után - keresztapja jóvoltából - beutazta a Balkáni félszigetet 1899-ben, amely utat 1903-ban megismételt. Ezeket az utakat tudatosan szervezte meg: olyan területet keresett, amelyet eddig még nem fedeztek fel az európai kutatók, de amely várhatóan nagy szakmai eredményekkel kecsegtet.

1903 őszén Koszovóban elhatározta, hogy hazafelé kitérőt tesz és meglátogatja a rettegett albánok által lakott hegyeket. Jezercében csodálatos panoráma fogadta. Sorsának eme második fordulópontján elhatározta, hogy életét ezentúl ezeknek a hegyeknek a tanulmányozásával fogja tölteni. A térség a századfordulón csaknem teljesen felfedezetlen volt, még térképek sem készültek róla. Éppen ezért a külügyminisztérium - a Katonaföldrajzi Intézet és a bécsi Földrajzi Társaság támogatásával - tudományos-felfedező utak finanszírozásában is részt vállalt. A térképészeti mérések mellett az infrastruktúrát is felmérték. 1905-ben Bécsben jelent meg első Albániával foglalkozó geológiai tanulmánya.

Az I. Balkán háborút (1912-13) követően a londoni nagyhatalmi konferencián elhatározták az önálló albán monarchia megteremtését. A trón betöltésére számos jelentkező akadt, köztük felsőszilvási báró Nopcsa Ferenc is. 1913-ban a trieszti albán kongresszuson a báró mint a Monarchia ügynöke vett részt. Amikor híre ment, hogy a trónt egy - a helyi viszonyokat nem ismerő - francia herceg kapja meg, a báró levelet írt Bécsbe Conrad vezérkari főnöknek, amiben bejelentette a trónigényét. Levelében kalandos tervet vázolt fel: a hatalmat fegyverek segítségével fogja megragadni és így kész helyzet elé állítja a hatalmakat, ehhez kért segítséget. Nopcsa tervét a mérvadó bécsi körök elutasították, ezért visszavonta trónigényét és visszatért tudományos kutatásaihoz.

A világháború alatt Albániában kezdte meg katonai szolgálatát. Rendkívül fegyelmezetlen tiszt volt: arra törekedett, hogy "saját" serege legyen, aminek az élén beveheti Tiranát és király lehet. A vezérkar nem tűrte meg a magánakciókat, ezért kitiltották Albániából. Nopcsa ekkor visszatért Magyarországra és szokása szerint ismét a tudományba vetette magát. 1916-17-ben több nagyszabású cikkben forradalmasította a dinoszaurusz kutatást és a paleofiziológiát önálló tudományággá emelte

A román kormány 1920-ban felkínálta a bárónak a bukaresti Geológiai Intézet igazgatói posztját - amit ő elutasított - ill. visszaadta szacsali birtokát. Nopcsa még ebben az évben meglátogatta kastélyát, ahol egykori parasztjai csaknem halálra verték. A támadás során komoly fejsebet szerzett (ezüstlemezzel kellett pótolni a szétzúzott koponyacsontot), aminek következményeként az amúgy is túlterhelt idegrendszere egyre gyakrabban sodródott az összeomlás szélére - évente átlag 3 hónapig munkaképtelenné vált. A trianoni sokk után többé nem avatkozott a politikai életbe, kizárólag a tudománynak élt.
1925-ben kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, folytatta a monarchia ideje alatt megindított nagyszabású kutatásokat és ezeket pazar formában több nyelven publikáltatta. Így született meg az Észak-Albánia geológiáját feldolgozó monumentális munkája (1929) is. 1928-ban lett az Akadémia rendes tagjává választották.

1933-ban Nopcsát súlyos anyagi gondok gyötörték. Ez időben már Bécsben élt és szinte semmivel nem tudott foglalkozni. Súlyos idegrohamok gyötörték, amiből nem látott kiutat. A világéletében rendkívül agilis báró nem bírta elviselni tehetetlenségét állapotával szemben: 1933. április 24-n először fejbe lőtte hűséges titkárát és élettársát, Bajazid Doda-t, majd végzett magával is. Búcsúlevelében tettét idegi kimerültséggel indokolta meg.

Nopcsa hagyatékai és egyéb források: A báró életéről és tevékenységéről szóló források és hagyaték töredékek története éppen olyan kalandos, mint amilyen a báró élete volt. Nopcsának legkevesebb négy hagyatéktöredéke van: a paleontológiai öröksége a londoni British Múzeumban található (Department of Paleontologie). Az "albán hagyatéka" az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kéziratgyűjteményébe került, egy jelentősebb rész pedig a budapesti Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményébe. Ezen kívül hét kötetre való utijegyzetet és feljegyzéseket hagyott hátra, amelyeket a tiranai Nemzeti Múzeum őriz. Ez utóbbiakra Robert Elsie bukkant rá 1990-es kutatásai során. Ezek a kötetek - és feltehetőleg még sok egyéb kötet is - egy gazdag arisztokara, Midhat Bej Frashëri magánkönyvtárából kerültek ide, akinek vagyonát 1944-et követően államosították, megvetve ezzel a Nemzeti Könyvtár alapjait. Frashërinek a Nopcsa könyvtár egy részét valószínüleg a báró titkárának (Ismail Elmas Doda) bátyja adta el. Ezen kötetek értéke felbecsülhetetlen. Nopcsa ugyanis ezekre támaszkodva írta meg visszaemlékezéseit. A kötetekből márcsak azok vannak meg, amiket Tiranában őriznek. Érdekesség, hogy az 1918-as résznek már az I. világháborút követően nyoma veszett; emiatt szakad meg hirtelen a visszaemlékezések sora 1917 végén.

Stöckert Gábor: A magyar, aki albán király akart lenni, Index, 2012. november 28.

Csaplár Krisztián: Nopcsa Ferenc élete 

Cseke Gábor: Fatia Negra unokája 

Források

Főzy I. (2000): Nopcsa báró és a Kárpát-medence dinoszauruszai, Alfadat-Press, 168 p., Budapest.
Tasnádi Kubacsa András: Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete, Franklin-Társulat, Budapest, 1938
Robert Elsie: www.albanianphotography.net (angol nyelven)