“Dák és Római civilizáció” Múzeuma

Bethlen Gábor reneszánsz “nagy udvarháza”, amely a XVIII.századi Erdély híres szépségének, a Murányi Vénusznak is otthona volt, a 2008-ban befejeződött felújítás után újra a régi pompájában látható. 

1882-ben a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat rendezte be múzeumnak régészeti gyűjteménye számára.

1938-tól Hunyad megyei Múzeumként működött. 2008-ban befejezték nagyszabású felújítását és harminc teremben A Dák és Római Civilizáció Múzeuma néven nyílt meg ismét.

Honlap: www.mcdr.ro

Magyarok alapította dák múzeum?!

Érthető a jóérzésű (magyar) ember megrökönyödése, amikor a dévai Várhegy alatt ékeskedő Bethlen-kastély felé tartva előbb Horia, Cloşca és Crişan parasztvezérek mellszobrába ütközik, majd épp csak megpihenteti szemét a Bethlen-címeres kúton, máris a Dák és Római Civilizáció Múzeuma fogadja.

Pedig az igazi meglepetés csak ezután következik. Amikor az is kiderül, hogy e múzeumot a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság (HMTRT) égisze alatt tömörülő nagy magyar tudósok alapították kereken 130 évvel ezelőtt, sőt dák-római jellegéhez is nagymértékben hozzájárultak. Persze kellett ehhez Trianon meg egy kis XX. századi hamis propaganda is. De kétségtelen, hogy a múzeum alapját képező régészeti gyűjtemények Torma Zsófia őskori leletei mellett főleg ókori (római illetve dák) lelőhelyekről származtak. E ténynek kettős a magyarázata: egyrészt a Hunyad megyében lépten-nyomon felbukkanó látványos római kori telepek lenyűgözték a kutatókat (Téglás Gábor, Király Pál, stb.), a tudományt támogató arisztokráciát pedig úgyszintén hatalmukba kerítették. Hiszen mi lehetett volna ékesebb díszítője egy-egy udvarház kertjének, mint mondjuk egy légiósok által hozott Mithras szobor?! Másrészt azonban a történelem is durván közbeszólt a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság feltáró munkájába, megrekesztve azt az őskori, ókori telepeken végzett ásatások szintjén. Az impériumváltás utáni új hatalom pedig nagyszerűen hasznosította a közel negyven éves kutatómunka gyümölcsét: erre építette Erdély legjelentősebb dák- és római civilizációs múzeumát. A térség középkori lelőhelyeinek feltárása, különleges történelmi jelentőségük ellenére, jóformán azóta sem halad. Ami felszínre kerül, az többnyire a véletlennek köszönhető, illetve újabban a pénzhajszának. A középkori várak (többek közt Déva) turisztikai értékesítését ugyanis alapos régészeti feltárásnak kell megelőznie. Ez ma már civilizációs követelmény! Így aztán a dévai múzeum régészeti gyűjteménye is a dévai várban végzett 2008-as ásatások nyomán, hirtelen sok tízezer középkori lelettel gazdagodott. Ezek feldolgozása még hosszas folyamat, de legalább reménykedhetünk, hogy tíz-húsz év múltán Hunyadi-, Báthory-, Bethlen-korabeli leletek szelídítik általánosabb jellegűvé a dévai múzeumot. Erre ma már van némi esély, hiszen a légkör múzeumon belül és kívül is megenyhült, a jelenleg agyonzsúfolt lerakatban pedig mennyiségileg kiegyenlítődni látszik az őskori, a dák-római és a középkori leletek mértéke.

Pillanatnyilag Hunyad megye legjelentősebb múzeuma „raktáron van”. A Magna Curia több mint másfél évtizede tartó restaurálása során a főépület immár elkészült, de ennek helyiségei korántsem elegendők a mai követelményeknek megfelelő állandó kiállításhoz, illetve az adminisztrációs és raktárhelyiségek biztosítására. Ezért a Bethlen kastély alsó szintjén többnyire ideiglenes kiállítások kapnak teret. Marcel Morar, az intézmény fiatal igazgatója a politikai és pénzügyi botrányokkal tarkított restaurálási munkálatok ideje alatt igyekszik elvégezni az évtizedekig halogatott, átfogó leltározást. Ennek kapcsán került elő néhány évvel ezelőtt az épület pincéjében, borzasztó körülmények között tárolt könyvállomány is, melynek egy része a dévai ferences kolostor hajdani könyvtárból származik. A múzeum vezetősége nagylelkűen át is adta a pár száz kötetet a Szent Ferenc Alapítványnak, amely a Teleki Téka szakemberére bízta ezek kutatását. Utólag kiderült: a könyvek kevésbé értékesek, és van köztük jó néhány kötet, mely korábban a vármegye, a dévai főreálgimnázium, illetve a HMTRT tulajdonát képezte. A könyvek anyagi, tudományos értéke tehát nem jelentős, ám maga a gesztus, mellyel a múzeum nyitottságát igyekezett jelezni, fontos mozzanatot jelent a huszadik századi fonákságok orvoslásában.

(Nyugati Jelen - 2010)