Ünnepi szokások Csernakeresztúron

Déva és Vajdahunyad között félúton fekszik Csernakeresztúr, Hunyad megye legjelentősebb magyar lakosságú faluja.

A helyileg csángóknak nevezett magyarok tulajdonképpen a madéfalvi veszedelem elől Bukovinába menekült székelyek, akik 1910-ben kerültek mai lakhelyükre.

A csernakeresztúri magyarok mai napig büszkék kultúrájukra. A téli ünnepek időszakában a hagyományok természetesen fontos szerepet játszanak.

Hogyan telnek az ünnepek Csernakeresztúron?

Adventi időben a mélyen katolikus keresztúriak hetente háromszor vettek részt a hajnali misén. Karácsony előtt kilenc nappal kezdődik a „Szállást keres a szent család” című imádságsorozat. Ez abból áll, hogy minden este más családhoz tér be az ünneplő közösség, imákat és dalokat adnak elő, mintegy jelképezve a szent család két évezreddel ezelőtti menedékkeresését. A szent család képét mindig magukkal viszik, és a meglátogatottaknak jó érzés, hogy törődnek velük, mesélte Tóth János plébános.

Karácsony szombatján a kisiskolások házról házra járnak, a „Mostan kinyílt égy szép rózsa virág” című és egyéb dalokat énekelve. A házigazdák süteménnyel,  néha pénzzel jutalmazzák a kicsik előadását. Többnapos felkészülés után a gyerekek pásztorjátékot mutatnak be a templomban összegyűlt közönségnek.

A helyileg „szenvedélynek” nevezett szentestén (december 24.) a falu lakossága templomba megy az éjféli misére. Másnap reggel szintén zsúfolásig megtelik a templom. Karácsony napján szokásos a „betlehemezés”. Ilyenkor a felnőttek járnak házról házra, énekelve, táncolva, jókívánságokat közvetítve. A házigazdák természetesen megkínálják a betlehemezőket mindenféle karácsonyi finomsággal, süteménnyel, borral, pálinkával, gyakran pénzt is adnak. Mivel Csernakeresztúr nagy falu, sok a meglátogatandó ház, a „betlehemezés” gyakran eltart másnap reggelig.

Az úgynevezett „zsidózás” egy másik bukovinai székely hagyomány, ami él még Csernakeresztúron. Ez inkább a fiatalok foglalkozása, amely során csak a lányos házakat látogatják meg. Hagyományosan ketten öltöztek huszárnak, egy könyvesnek, a többiek pedig „zsidók” voltak, de manapság a furcsábbnál furcsább jelmezek egyre népszerűbbek, szinte mindenki álcázza magát. Néha gyerekek is csatlakoznak a „zsidózó” fiatalokhoz, ami elég kockázatos dolog, mert előfordul, hogy az idősebbek egyszerűen a hóba gurítják a kisebbeket, akik ilyenkor megijednek.

December 26-án ünneplik Szent István napját, amikor az István nevű falutársaikat látogatják meg, jókívánságokat tolmácsolva. Egy nappal később pedig Szent János ünnepségének alkalmával a falu Jánosait köszöntik fel. Újévkor az az elterjedt hiedelem, hogy először férfiemberrel kell találkozni, az első köszöntést vagy a küszöb átlépését férfi kell megtegye, mert az szerencsét hoz.

A téli ünnepek alkalmával az elfogyasztandó ételeknek is figyelmet szentelnek. A disznótorokat még karácsony előtt megtartják, s ünnepkor már asztalra kerülnek a sertésből készült falatok. A hagyomány úgy tartja: karácsonykor, újévkor nem szabad semmiféle, majorságtól származó terméket fogyasztani, az nem hoz szerencsét. A töltött káposzta Csernakeresztúron is hagyományos karácsonyi eledel, e- mellé jön még a kolbász, kocsonya, saláták és egyéb finomságok. Általában karácsonykor többfogásos ebédet fogyasztanak. Nem hiányozhat az asztalról a rétesnek nevezett bejgli sem, de egyéb süteményeket és tortákat is készítenek.

Karácsony a család ünnepe. A Dévára, Vajdahunyadra vagy akár Magyarországra költözött családtagok hazamennek Csernakeresztúrra, szeretteikkel együtt tölteni az ünnepeket. Az idősebbek szerint a hagyományok kihalóban vannak, a plébános úrnak pedig az lenne fontos, hogy a hagyományok ne váljanak üres szertartássá, hanem tartalmukat is megőrizzék.

Forrás: Nyugati Jelen, írta: Chirmiciu András