A dévai csángó-magyarokról

Népszokások: Karácsony első napjának estéjén a legények összegyűlnek, beöltöznek, aztán ellátogatnak olyan házakhoz ahol nagy leány van, s két legény kezdi az összefüggés nélküli párbeszédet:

A, „Jó estét gazda, tölts bort asztalodra,
Itt fogok maradni zsíros pánkódra.
  
B, Jó estét intézek, ide hallgassatok,
Jó tormás tyúkhússal engem jól tartsatok,
Az sárga répátok mind nékem hántsátok,
Szűröm gallérjába mind néktek pakolok.

A, Állj félre barátom, hadd szóljak én egyet,
Helyén van az eszem, nem ettem vadmeggyet,
Bort sem ittam kupát hármat-négyet,
De most meginnám három husszonnégyet!

B, Állj félre te meszes östükü,
Olyan a fejed, mint egy rossz hegedű.
Szeder módra termetű
Gerezdes tetejű,

A, Messze jártam házasodni, bár ne jártam volna,
Édes kicsi feleségem, bár ott vesztél volna,
Bár az ördög olyan volna, talicskába tenne,
Minél jobban sikoltoznál, annál jobban vinne.

B, Elvettem egy vén leányt, mit csináljak véle?
Csiszeg-csoszog a papucsa, majd meghalok tőle,
Van esküdt, van bíró,
Válasszon el tőle!

A, Minap az erdőben láték egy szúnyogot,
Kinek árnyékában hét ország nyugodott.

B, Vékony cérna, kemény mag,
Hej de vitéz legény vagy,
Fűnek, fának adós vagy,
Egy krajcárnak ura nem vagy.

A, Mikor én a hadban főkapitány voltam,
Tizenkettő közt a legokosabb voltam.
A fekete levest sapkával nyeltem,
Sült pecsenye helyett, fésze-fokot nyertem.

B, A gazdához fordul s a következő rigmust mondja:
Lyukas a kend háza-szege,
Piros a kend lánya képe.
Adja nékem kend a lányát,
Majd béfoldom én a házát.
Huszonhárom rucatojás,
Enyém vagy te kék rokolyás.
Húzd rá muzsikás.

Ezután táncra perdülnek, mulatnak egy kis ideig s midőn távozásra kerül a sor, a leány a kalácsot s egy üveg pálinkát ad a „katonának”.

Szilveszter estéjén az öregek megjósolják a jövő esztendőbeli időjárást. Egy vöröshagymát kettévágnak, 12 cikket kivesznek; ezek a hónapoknak felelnek meg s fölállítják az asztalra. Mindenik cikkbe szenet- és sót tesznek, s amelyik cikkben a só reggelig nedves lesz, akkor az illető cikknek megfelelő hónapban sok eső lesz.

Családi ünnepeiket szintén vígan töltik el. A kereszteléshez meghívják jó ismerősüket komának. Minden koma visz a kisded számára gyolcsot, gyertyát, s egyéb ajándékokat, melyeket ezúttal a templomba is elvisznek. Ha a templomból hazajönnek, asztalhoz ülnek. Először valami savanyú levest, azután édes levest tálalnak föl, ezekkel mintegy az élet borús és derűs napjait igyekeznek feltüntetni. A leveseket galuska, sült, főtt szilva és „estruzsli” (édes, mákos és túrós tésztanemű) később víg poharazás váltja föl.

Keresztelés után hat hét múlva ismét összegyűlnek a komák a megkeresztelt kisdednél, de ekkor minden koma külön-külön visz kalácsot, sültet, tejbe főtt rizst s más fogyasztani valót. E szokást „radinának” nevezik.

Szokásban van az úgynevezett „leány-lopás” is. Ha egy legény megszeret egy leányt, s valami akadály meggátolná azt, hogy megesküdjék vele, pl. a szülők ellenzése, úgy összebeszélnek egymással, s megszöknek, „ellopja” a legény. (Így fejezik ki).

Szokásban van az is, hogy mielőtt a legény elmenne katonának, vad-házasságra lép választottjával. Az ilyen nőt „személy”-nek nevezik azon idő alatt, míg férje valahol a távolban katonáskodik.

Ha valaki meghal, azt a család férfitagjai fedetlen fővel, nőtagjai kibontott hajjal gyászolják legfeljebb 8 napig.

A búcsúztatás énekelve történik, bekezdése így hangzik:
„Oh mely nagy változás találta házamot,
Mely szomorúságban hagyám hív társamot,
Sűrű könnyhullatásra kedves árváimot,
Közél, távol lévő atyámfiaimot.

Jaj be nem gondoltam világból kimulnom,
Árvaságra hagynom világban folytattam
Ez mű életünkben, sok fáradtságunkban.

Én es megfizettem bűneimnek zsoldját,
Melyről tette Isten szoros dekrétumát.
Ne remélje ennek senki változását,
Met mindenkinek meg kell kóstolni a halált.

Szerelmesim kérlek, tü es készüljetek,
Ez világ javait semminek véljétek.
Az örök életet inkább kérjétek,
Met ma vagy holnap tü es elérkeztek.

Oh árnyékvilágnak tündöklő szép napja,
Az ember életének az alatt forgása,
Reménytelenül fut óráknak forgása
Egy vagy két minuta elég változása.”

Forrás: Szabó Imre - A dévai csángó-magyarokról, In: Hunyadvármegye, 1902, április 6., I évf., Hunyadvármegye, 1902, április 10.