Kendeffy Ilona

A kies Hátszeg völgyére, a határszéli erdős hegyek lombdús oldalából, festői szépségben néz le egy várrom, Kolczvár, a Kendefi család ős kastélyának gyönyörű romja. Meglehetős magasságban fekszik, s lábait a Sebes vize mossa.
Itt élt a hajdanidőben Kendefi Ilona, vidékének szépsége, midőn tatárok ütnek be az országba, a földnépe csatákot áll velek, kiverik őket, minden visszatér övéihez, csak az nem kit Ilona várt. Azt a tatárok elvitték, tatárrabságra.
Hová vitték, hová tették, senki sem bírta megmondani. Ilona füvet, fát kérdezett, nyomába senki sem igazíthatá. Ily bánatba merülve ül egyszer vára erkelyén, mely Hátszeg völgyére nézett, midőn lágy szellő kezd fuvallni, álom száll pilláira, s mintha kit várt, megjelent volna, s azt mondá neki: midőn aranya oda ér, hol ő fogva van, akkor visszanyeri őt.
Ilona az álom magyarázatához kezdett. Oda adta volna ő minden aranyát, de ki adja vissza neki azt, ki drágább neki minden aranynál.
Ismét búslakodott, ismét megjelent az álom, meg az álom angyala, megmagyarázá, hogy annyi aranyra kell szert tennie, mennyi odáig ér. De honnan vegyen annyi aranyat? Dolgozni, gondolá magában, éjjel nappal dolgozni, fonni, szőni fogok, s mégis kiszerzem a kívántató aranyat. Minden lenét, kenderét lefonta már, csak valami ősi durva szálok vannak még ősei guzsalyain, ezeket is előveszi, ki ül vára erkélyére s a szép holdvilágnál eregetni kezdi a szálokat, hosszan, hosszan le vára aljáig. A mint késő éjjen az álom elnyomja, s reggel fölkél, mit lát, arany fonal kerekedett az ősi durva szálakból. Előveszi guzsalyát nappal, elő estve, de többé nem jő arany róla, folytatja éjfélen túl, hát a szálok ismét arannyá változnak.
Az erkélyt s hová arany szálait eresztgeté, most is mutatja a nép.
Így font napról napra, s midőn már azon gondolkoznék, hogy értékesítné, s kiszabadítást kísértsen vele; egy éjfél után ki kapja el orsóját? Várt kedvese, kinek azon percben, melyen aranyfonala oly hosszú lett, hogy fogsága helyéig ér, azon percben lepattantak rabláncai s ide repülhetett.

Források

Kőváry László: Száz történelmi rege, Stein János könyvkereskedése, Kolozsvár, 1857