A dévai csángó magyarok házai

A csángómagyarok házaikat homlokzattal az út felé szeretik építeni.

Hogy a házba beléphessünk, először a folyósóra  kell mennünk, innen egy konyhaszerű helyiségbe lépünk, itt van a kenyérsütő kemence is.

E helységet „eresznek” hívják, honnan úgy a padlásra („hiju”) föl, valamint a pincébe le lehet jutni az u. n. lappancson keresztül, mely kb. 1 négyzetméter nagyságú nyílás.

Az „eresz”-ből a nagyházba tekinthetünk be, mely az utca felől van. Berendezése egyszerű és tiszta. Az udavar felőli ablaknál van egy hosszú pad, az utca felőli részen van a „kanapé”, mely előtt az asztal áll. A sarokban az ágy foglal helyet, melyben annyi a „német párna” (nagy dunyha alakú párna), hogy szinte a mennyezetig ér. A párnák a cifra „festékessel” (ágytakaró) vannak betakarva, a falakon szent képeket láthatni, melyeket a „kendőzők” (törölköző) vesznek körül. A módosabbaknál az üvegezett szekrény (dulap) sem hiányzik.

Az ereszből nyílik az ajtó a”kis házba” is, melyen csak a legszükségesebb bútorokat látjuk.

A kapuval szemben az udvar hátsó részében van a csűr, mely gazdasági szempontból igen célszerű beosztással bír.