Étkezéshez invitálálás

Immáron az asztal meg vagyon terítve,
Kés, tángyér villával s kalánynyal készítve;
Jönnek az étkek is mindjárást sorjába,
Ez a roppant népség nem áll itt hiába;
Nehogy az asztalon a leves meghüljön,
S fölmelegítése dologba kerüljön,
Tessék mindnyájuknak helyre telepedni,
A muzsikusoknak meg kell melegedni.
Én mindent, mi tőlem telik, elkövetek,
                                                                                Jó ápétitust kivánok kigyelmeteknek!

Leveshez

I.

Érdemes vendégek, nem üresen jöttem,
Étellel terhelve vagyon mindkét kezem.
De mielőtt hozzá nyulnak a kanálnak,
Buzgó szívvel hálát is adjunk az urnak.
De hogy én most itten hosszan ne papoljak,
És a forró táltól sebeket ne kapjak,
Kezemből vegyék el ezt a forró tálat,
A melyet az ujjam már tovább nem állhat.
A hátam megett még vagy husz legény vagyon,
Azoknak is kezét süti igen nagyon,
Ne tántorodjon hát most előttem senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki.
Itt tehát a leves, melyet adott jó hus,
Azért hát senkinek szive ne legyen bus,
Nosza muzsikusok, szóljon hát a vig tus,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.

II.

Itt van a jó löves eczetes babérral,
Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral.
Igen jó eledel magyarnál, németnél,
Ehség ellen is jobb a patikaszernél.
Szűzek, szép leányok! ne beszélgessetek,
Mert éhen maradtok, tehát siessetek.
Itt a jó löves, de ebből jól egyetek,
Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek.

III.

Tyúkhúshoz

Elhoztam a kakast egész taréjjával,
Jó puhára főzve, apró riskásával,
Nem gondolt jó gazdánk a maga tyúkjával
Költsék jó izűen Isten áldásával.
A szakács-asszonyunk erősen esküszik,
Hogy mióta a nap alatt sütkérezik,
Jobb izű eledelt még ennél nem kóstolt,
Bár hetven esztendőn már keresztül gázolt.

VI.

Sóbafőtthöz.

Itt van a tehén-hús mártással, tormával,
Jobb ez, mint a hering az veres hagymával.
Ábrahám ilyennel éle Sárájával,
Azért élt oly soká ő kedves párjával.
Bátran tehát ebből mindnyájan vegyenek,
Arra bőven mártást, de sót is tegyenek,
Húzd rá Bandi koma! vígan hagy legyenek.

VII.

Káposztahoz

Szép Magyarországnak jó részét bejártam,
Ily káposztafélét keveset találtam.
De annyit mondhatok, hogy ahol csak jártam,
Mindenki dícsérte, fülemmel hallottam.
De én nem dicsérem, dícsérje meg magát,
Mert beléje vágtam féloldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát.