Vajasd megmenekülése

S ide nem jöttek le, mert vót a román diák, a tanító, azok nem engedték, hogy begyüjjenek. Mert ha itt bégyüttek vóna, mind megöltek vóna. Elejékbe mentek, s mondták, hogy ne gyüjjenek, mert itt nincs semmi baj, s jól vagyunk, s nem hagyták, hogy begyüjjenek. Hárman mentek elejékbe a Lakorujig. S megmondták, hogy be ne gyüjjenek. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Arról beszéltek a régi vének, itt a havasok alján innen, Tordától errefelé egészen Déváig körülbelől a havas alján gyütötték össze a magyarokat pincékbe. S ott osztán dobtak, gyútottak meg valami büdös rongyokat. És ölték meg őköt. Egyedül Vajasd, az megmaradt. Mert azt mondták a magyarok, a bíró, hogy menjen ki elejékbe, s mondják meg, hogy ők felgyújtják a telkeket, ha beérkeznek a faluba. A románok féltek, hogy meggyúlnak ők is tőle. Elmentek, s leállították, hogy Vajasdba nem jöttek bé.
Mentek tovább, elé Benedek, Gádel, Magyarégen meg Krakkó, Sárd, ott elpusztították a magyarokot. Azért van mind románság ott. (Kissolymos) - Szabó András, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.