Spiritiszta

Vannak szellemek, azok vannak. Én is hiszem, hogy vannak. Mert az én bátyám, ez, aki itt mellettem lakott, annak vót egy felesége, és azok szellemeztek. Idézték elő a szellemeket este. Úgy féltem tőlek, hogy csoda! Úgy táncolt az asztal a ház közepén, mint a fene. Összetették a kezüket mindegyik, aztán idézték elé. Sok este, vagy három-négy este. A nagyapját hozta eléje. S az jött elé, vagy hogy vót. S aszondta nekije:
- Anus! - bekopogott amott az ablakon, s ő aludt egyedül a szobájában, amikor bekopogott. - Anus! - gondolta, hogy nem szól senki.
És osztán megint, még kiáltotta még egyszer. Mikor harmadszor, hamar felült az ágyba, és nézett az ablak felé. Egy öreg szakállást látott, és ezt csinálta az ujjával:
- Anus, engemet többet ne háborgass! Hagyd békimet!
S aszondják, hogy annak a szelleme jött hozzá, és az figyelmeztette, hogy hagyjon békét nekije. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003.


 

Amikor Égenbe vótam inas, már Sárdról vótak Gyalai, ezek, akkor Konczcal, Oroséknak a rokonnya, Koncz Andor, ő is szabó vót, Bözsike, ahová benősült Árpi, nekifogott idézni a szellemeket. Ott vót a tanítómesterem, többen, és mind idézték. S akkor felkelt a ceruza, s mind mutatta. Én nem hittem. Előidézték Petőfit, a másikot, a halottakat. Igen, de azután éjszaka nem tudtak aludni, egész éjszaka mind zörgött minden. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.