Magyarsárd veszedelme

És még annyit tudok, hogy mondták volt, mesélte apám, hogy egyvalakinek hogy született a kisgyereke, és egy cselédjére bízta, s hogy na, mégis az Avram Janku... És talán Avram Jankut kérte, hogy na, keresztelje meg, mint keresztapa, és akkor úgy menekült meg a gyerek. (Magyarsárd) - Vadadi Etelka, 2003.


 

Aszondta édesapám, hogy nagyapámnak az édesapja egy nagy árokba, itten né, a szőlők felé, ott van most is az a nagy árok, ott szabadult meg. Gyermek vót, egy olyan nyolc-kilenc éves gyermek. Három hétig aludt ott künn a mezőn. Csak enni futott haza, egy kicsi ételért, és visszaszaladt a gyermek, mert itt harc vót. Az édesanyám magyarázta, hogy az édesapja mindig mondta nekije, hogy milyen nehéz sorsban vót, mikor gyerek vót. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003. 


 

Mit mondjak? Például a családunk, dédnagyapám, aki túlélte, hogy itten mi folyt le, hogy végezték ki Sárd, Magyarigen, Krakkó, Bocsárd magyar lakosságát. Nagyapám is úgy beszélte, hogy a dédnagyapám, Vadadi György jött haza Gyulafehérvárról, és a falu végén egy cigányasszonnyal találkozott. Az innen menekült, s az mondta, hogy ne jöjjön haza, mert itten vérengzenek, gyilkolnak. S akkor visszafordult, és ahogy apám mesélte, a [gyulafehérvári] katolikus zárdába, oda menekültek. (Magyarsárd) - Vadadi Etelka, 2003.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.