Hunyadi János eredete

(szül. 1386.)
Zsigmond magyar király, ki a német császárságot is viselte, egy hadjárata alkalmával Erdélybe jött.
Hadjárata után, vissza szállt Hunyad arany kalásza földére, a szép oláh leányok hazájába. Álruhába öltözött s ál-név alatt magának kalandokban szerze elszorodást. Kalandjai között Csolnakos nevű faluba ér, hol megpillant egy oláh eredetű nemes leányt, Marzsinai Erzsébetet. A leány fiatal és szép volt. Mint előkelő család gyermekéhez, a deli lovag igen közel fért. A kalandor király szerelmet színlett, mindent ígért, mi egy gyenge hölgyet kecsegtet. A leányka szerelmes lett. S mint minden fiatal hölgy feláldozta volna mindenét szerelmének, mert hitt és bízott, nem ismervén sem lovagját, sem a csalódást.
Zsigmond könnyelműsége igen messze ment; elrabolta a leány legszentebb kincsét. Erzsébet epedve kezdé várni a megígért  nászt; de a lovag nász helyett egy nap csak búcsúzik, mert úgymond kötelességei elszólítják. A leány sírt zokogott: az ifjú részt vett bánatában, de már nem segíthetett. Hanem levont ujjáról egy gyűrűt, által adta azon meghagyással, ha tán meg nem térhetne, menjen fel Budára a királyi várba, ott mutassa elő a gyűrűt, s hozzá fogják vezetni.
Ekkor ismerte a leány csalatása egész terjedelmét. Vigasztalhatatlan lett, mert éreznie kelle, hogy könnyelműségének nyomait el nem foghatja titkolni, bárha eltitkolná is bánatát.
Idő telt, Erzsébet anyává lőn. Szomorúan nézett az apátlan szép fiúra, s két év múlva azon gondolatra jön, megkísérteni a gyűrű erejét; fitestvérével felindul Budára.
Nyár, meleg idő volt. Egy napon útjok fáradalmát pihenni, a hőség elől zöld gyepre, fa árnyba vonulnak. Elköltik úti ebédjöket, s engednek a kínálkozó álom hatalmának. Csak a fürge fiú marad ébren, gondatlanul játszodozott: játékszerül a talányos gyűrűt használá. Így folynak a csendes perczek, mire a gyermek egyszerre ijedten felsikolt. Az alvók felrebbennek. Mit látnak? A gyermek egy holló után emeli félénk tekintetét, mely épen tőle látszott felrepűlni. Keserű látvány: a holló szájában maga fénylett a jegygyűrű.
Végtelen volt a kétségbeesés, mi Erzsébet keblét kezdé szakgatni. Egy percz alatt elvesztve látta szerelmesét, el gyermeke apját. De fitestvére megtartá lélekjelenlétét, ívet ragad, jól irányoz, s a fa-lombok közt büszkélkedő holló lábaikhoz esik. S a gyűrűnek ismét birtokában valának.
Ily veszélyteljes jelenet után Budára érnek. A királyi várban embert keresnek, kinek a gyűrűt előmutassák. Találtak ki megismerte, s bevezeté őket. Szerelmesét találta ott, a kalandor vonásaival, de koronával fején. Helyzetét felfogni nem bírta. Öröm és fájdalom majd megrepeszti kebelét: a nő bánat-, az anya öröm-könnyeket hullatott, mert mit ő elvesztett, túlfelől fia szerencséjében feltalálni vélte.
Zsigmond jól fogadta őket, mindent igyekezett kárpótolni. A gyűrűt visszavette. És hogy annak egész értekét megmagyarázza, a fiú számára egy adomány levelet  nyújta át, melyben Hunyadat hatvan faluval neki adományozza; s az alapítandó család címeréül a gyűrűt adá holló szájában. S hogy a kaland helyének is emléket emeljen, Csolnakost minden közteher alól kivette, s menhelyi joggal látta el.
---
E regét Bonfinius tartá fen (Histor. dec. IIl. Lith. IV.), de miként megjegyzi, a Hunyadi személyes ellene Cyllei Ulrik gróf költötte.
A regében sok regényes, sok valószínűség van; de hallhatatlan történészünk gr. Teleki József, egykori főkormányzónk „Hunyadiak kora” című nagyszerű művében (29-34. lapon) teljesen megcáfolja, s kimutatja, hogy Hunyadi egy magyar család rendesen származott derék ivadéka.

Források

Kőváry László: Száz történelmi rege, Stein János könyvkereskedése, Kolozsvár, 1857