Elátkozott kincs – Magyarsárd

Édesanyám, nyugodjék, mondta. Hogy mentek éjszaka ide meg oda, hogy marhákkal vagy vásárba vagy valahová, s látott egy ember egy kis tüzet lobbani a mezőn, messze a mezőn a határon. Vaj az erdőben... de nem az erdőbe, mégis csak ott lapály helyen. Látott így né, hogy lobogott a tűz. S akkor oszt elment oda, s megjegyezte, s holnap aztán utánanézett, és kiásta. S ott kapott aranyat, egy fazék aranyat. Na most má azt a fődet vissza kellett volna dobni. És ő nem dobta vissza, az az ember, hanem elküldött egy másik embert, és az bedobta a fődet. Fizetett neki, adott neki valamit. És három nap múlva az ember meghalt. Ezt éppeg édesanyám magyarázta, hogy igaz vót, itten történt a faluba. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003.

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.