Boroskrakkó pusztulása

Én laktam Boroskrakkóban. Annál a nagy-nagy udvarnál. Lejöttek a mokány ok s mind megölték [a magyarokat], tudja meg maga! S mind a sírokat is tudom, aszongyák, hogy a Rajosukba vannak temetve. S mikor vót az a legelső háború, akkor azok a mokány ok mind leszálltak fejszékkel, s megölték a magyarokat. Mer Boroskrakkó vót tiszta magyar falu; nem tudom, egy vagy kettő vót csak román. Magyarégen, Sárd és Borosbocsárd.
[Az a sír hol van, Krakkó melyik részén?]
Éppeg benn a faluban, az országút mellett, ha kigyün, ott hol van az a nagy udvar, ott mind magyarok vannak temetve. Sok. Megölték őket. Olyan nagy templom vót Boroskrakkóban, mint mük búzásbocsárdi, még nagyobb. (Búzásbocsárd) - Takács Anna, Zöldi Mihályné, 2004.


 

Boroskrakkóba két tanárt befogtak az ekébe. S úgy szántottak a tanárokkal. Olyanokat vittek véghez. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Boroskrakkóba megfogták őket, lelkem, s bezárták a templomba. S ott füstelték meg őket. Még most is füstös a templomnak a szája. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Janku ott garázdálkodott, mind Szentkirál, Krakkó és Egen, ott ölték meg a sok magyarokat. Mikor elvittek minket az oroszok egészen Tövisig. Ott [Boroskrakkó mellett] vót egy hosszú nagy sír, száz méter, egy ilyen hosszú temető. Mondta ott valaki, hogy jöttek a mokányok, megölték a sok ezer magyart. S mondták, hogy oda vannak eltemetve azok a magyarok, akiket megöltek a románok. (Búzásbocsárd) - Székely András, 2004.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.