Illés napjához köthető legendák

Szent Illés ószövetségi próféta a hagyomány szerint a kármeliták atyja. A próféták Isten emberei, követei voltak, akik legtöbbször életüket is áldozták az egyisten-hit védelmében. A bibliai elbeszélés szerint Illést tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr.
A nagy nyári viharok az évszázados megfigyelések alapján leginkább Illés-nap környékére estek, ezért nem dolgoztak e napon. Úgy gondolták, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsaphat a villám, a termést pedig elveri a jég. Attól is tartottak, hogy a földeken száradó kazlakat szétveri a vihar, vagy felgyújtja a villámlás.
Mennydörgéskor azt szokták mondani: „Illés most abroncsolja a hordókat”, „Illés zengeti az eget”, „Illés szekere zörög”.

Ilies napja vót. S a béresek kérlelték az öreget, a gazdát:
- Ferenc bácsi, ne menjünk ma dolgozni, ma Ilia napja van! S akkor a vénember elkezdte:
- Gyüjjön segíteni Ilia!
S a cséplőgép ott vót a Bencénél, az udvaron a nagy asztag, és akkor, lelkem, csak gyütt egy kicsi felhő, s egyenesen odacsattintott bé, s fődig elégett az asztag. S akkor aszondták:
- Na, segített Ilia?!
Nem szabad azért, mert Ilies nagy próféta vót. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Itt vót Patakon egy család, mit is csináltak, arattak azon az ünnepnapon. És beléütött a villám a házába ennek az asszonynak. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003.


 

Vótak itten egyszer a Bürger tanyán aratni valami zalatnai mokányok. És mit tudom, mikor volt az Illés próféta július 20-án, egy asszony, aszondta, hogy valami gombokat egy ingre, a gyermekinek, a fiának. És amikor kimentek a határra aratni, aszongya, olyan szép idő vót. És mikor dél fele vót, akkor jött egy olyan nagy felhő és egy dörgés, és a villám megütötte, és meghalt ott a határon. (Boroskrakkó) - Tibori Magda, 2003.


 

Azt tudom, hogy mondták, hogy húsvéttól kezdve egész pünkösd utánig minden csütörtökön ők [a románok] se nem varrnak, se nem mosnak, se nem vasalnak, mert hát az erős csütörtök. És hogy egy valakinek a felesége felejtkezett, s kimosta az ingit, s kiment a mezőre kapálni, s egy olyan nagy idő jött, és csak mind közöttük csapott a villám. S akkor jutott eszibe a feleségének, hogy hát na azt az inget, amit ő kimosott csütörtökön, azt adta az urára. S mikor levetette s elhajította, hát abba csapott bele a mennykő. (Magyarsárd) - Szabó Erzsébet, 2004.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.