Az átok ereje

Vajasdon hallottam gyerekkoromban, mert én az elemi iskolát ott jártam, tudom, nagymamám mesélte. Hogy mikor a fél falu leégett, hogy egy gyerek hogy tüzet adott, és akkor az emberek hogy megátkozták, és hogy a jobb karja leszáradt. (Magyarigen) - Vadadi Etelka, 2003.


 

Egyet mondok. Amikor Ferenc odaadta a pénzit Anzsélának. Igaz? És Puju kihozta a milíciát. Akkor mérték Zsenikájéknál, vagy hol, a cseberbe. Vagy nála. S akkor pont Zsigura... Né, a leánkák, né az, né ez! Ráfogták, hogy ő lopta el a pénzit. S akkor rátevődtek a piktorra, s jól megverték. Akkor azok mindjárt nekifogtak, megtartották Szent Péter böjtjét, hat hétre Puju meghalt. Hogy mi igaz belőle? De így mondják. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Magyarázta nagymamám s anyósom. Hogy vót két öreg. Vót egy fia. S vót egy tehenek. S eladták a tehenet, s a fia ellopta a pénzt. S a vénasszony micsinált, mit nem, megbötelte, hogy a fia meghalt. S mentek este a pajtába, hogy fejjék a tehenet, há a fia ült a jászlán. S megszólították, s aszondták:
- Há te mit ülsz itt?
- Há vártam - aszongya -, hogy szóljanak hozzám. - Aszongya: - Itt van ni, a pénz a jászoly lábánál, vegyék el s vigyék, s hagyjanak békét, hogy én nyugodjak! (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.