Alvinc veszedelme

Mikor vettük a harangot Alvincről, akkor mesélte egy öreg onnét; mer éppen én vótam, ki indítványozta, hogy jártam, hogy vegyem a harangot, vegyem ezt, vegyem azt. És azt mondták, hogy a templomot... Nagy, szóval hosszú, mert hetven méter hosszú, tizenhárom széles. S aztán akkor magyarázták, hogy mikor jöttek a mócok a havason le, bedugaszolták az emberek, aztán menekültek, kérem szépen, viselős asszonyok, satöbbi-satöbbi, a pincékbe. És ganéval bedugták a pince ajtóját, és meggyújtották. S avval a füsttel aztán megölték. Azután osztán építették a templomot a Maroson innen, a falu felé, a Maros felé - mer a templom vót a Maros túlsó részin. S ahogy jöttek a mócok, jöttek azon a patakon le, ők megfogták ott. Na, építették a templomot innét felől. Mert ha esetleg itt lesznek olyan idők, hogy ne legyen idejük, hogy ha jőnek a Maroson keresztül, a vízen keresztül, s azután ők tudjanak, meneküljenek. Ezt nekem egy öreg alvinci ember beszélte nyolcvanötben. (Alvinc, Tűr) - Orbán Lajos, 2004.

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.