A tatárok a Maros-völgyében - Marosszentimre

Szentimrén sincsen már magyarság, tán ha vaj két lélek. Pedig az is magyar falu vót, nagy magyar község egykoron. Tudja, az is ott vót az országút mentin, mikor jártak a tatárok, törökek - még abba a régi időkbe. S úgy mondták, a régiek így magyarázták el, hogy a nép behúzódott a templomba a tatárok elől. S azok, fiatalember, mint afféle pogány népségek, ne néztek azok se Istent, sem embert, bementek oda is, s akit ott kaptak, mindet megölték. A templom megvan még, kőből van, mint a krakkai, de magyar szót, drága, nem hall már abban a községben sem. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003.


 

A régi Vajasd teljesen elpusztult. Ott is kapunk téglákat, és itt a mezőn is. A tatárjáráskor Gyulafehérvárt is teljesen elpusztították. Anyám mindig mesélte, hogy mondták:
- Gyertek ki, mert elmentek a kutyafejű tatárok!
S mikor kijöttek - szóval kibújtak az erdőbe valahová -, hát csak megölték őket. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.