A preszákai sárkány megölése

Csupán egy kis forrás cseveg Preszáka határán, hol a „Gura urszuluj" nevű barlangocska mai napig is a népnek mesés emlékezetében él.
Hajdan egy sárkány lakott itten, mely a vidék tulkait pusztította el, senki sem volt, ki a híres szörnyeteggel csatára kelni merészeljen; a méreg meg nem ártott neki, sőt annál dühösebb lett tőle, mint sok ember a pálinkától.
Nó, de végre a hős még sem maradhat el, egy rossz fegyver, egy hideg golyó, s az állat ott feküdt a közeli patak habjaiban, vére Fejérvárig tölte meg a medret, s pedig több napon által.
És a hős? O is meghalt, elsütvén fegyverét, addig futott, míg a halál leütötte lábáról.
A mese igen egyszerű, de nem lehetetlen, hogy valamelyik híres poétánk egy nagyszerű eposzt faragjon belőle. (Preszáka-Ompolygyepű) - In.: Kolozsvári Közlöny, 1864., 422.


 

Még él Regina, aki ezt mondta, egy itteni román fehérnép. Mikor még itt laktak Preszákán, hol annyi halottat eltettek még Zalatnáról. És monumenteket csináltak azok. Azt mondta, hogy egy sárkány ott vót a fűzfába. S egy fiú aszondta, hogy ő meglövi a sárkányt. S lóháton gyütt s fegyverrel, mert a sárkány minden nap egy lányt vitt el. Elvitte. S a fiú fogadkozott, hogy ő megöli a sárkányt. Még él Gina mái napig, majd megmagyarázza. S aszongya, hogy rálőtt, s meg is találta. De ő úgy megijedett, hogy megholt. A fiú meghótt, a lovon. Vót sárkány. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.