A megcsinálatott személy megbolondul - Vajasd

Aztán megint, mikor nagyapámat megcsináltatta Hájdáné. Mindig magyarázta nagymamám. Azt mondta, hogy felvette a nyomát. És Gáldon vót egy Muszkáné. Mit csinált, mit nem, éccaka gyötörték, gyütt a hab a száján, s hótt meg. De vótak a leányai, vót Pepi néni, Lujza néni s Rózsa néni. Imádkoztak, s ö. És a sátány nem férkőzhetett oda. Pedig már imádkoztak a szívekből s az imádságos könyvekből, s harmadik öste nagyanyám eléveszen egy seprűt és kimenyen. Hát az udvaron úgy ment ki, mint egy szamár megrakva, hogy mintha egy dió lett vóna a gyeszákja. S mondta: verjen meg az isten! Még a cserepek dörömböltek. - menj ki! S aztán kiment az udvarról. S ráfordult Hájdánéra. Osztán bezzeg hogy kibontott hajjal és csurdén kellett fusson Muszkánéhoz. Mert ölték meg őtet. Ölték meg őtet, hogy nem tudta eztet megölni. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.