A marosszentimrei csata

A törökök idejibe, hogy háborúzott Hunyadi Jánossal, aztán vót egy, a magyarok közül egy, abba az időbe már tudtak többet törökül az emberek, aztán egy elment kikémlelni, be a törökök közé. Így, ahogy én hallottam. Az úgy is vót ejsze. Hát hogy ez kikémlelte, és utoljára azt az embert bevették oda, olyan gyűlésük vót, ők határoztak. Hát akkor azt mondták, minden katonának adtak, lefestették lovastól Hunyadi Jánost. No s hát a magyar kikémlelt mindent, akkor visszajött a magyar. S akkor az a magyar azt mondta:
- Nézzetek ide, itt Hunyadi János adja át a ruháját valakinek, hogy egy másik közkatonának vegye fel a ruháját! Hogy ne ismerjék meg, hogy Hunyadi János, mert azt mondta az a török basa, hogy mikor harcba mennek, senkit, csak Hunyadi Jánost üssék el. Mert ők ha leütik, akkor a magyarokkal végeztek.
Há az visszajött s elmondta. S akkor azt mondta ez a Kemény Zsigmond, hogy adják át a ruhát neki. Nem baj, ha meghal. Mer ha meghal, de Magyarország megmarad, mer Hunyadi János élni fog. Átadta a ruháját. Hát őtet rögtön megölték.
Akkor visszahúzódott a Hunyadi János; hogy a törökök csináltak egy nagy bált, mit tudom én, mi, nagy mulatságot, hogy na, ők már végeztek Magyarországgal, mert Hunyadi János meg van halva. Mikor a legnagyobb bált csinálták, Hunyadi János összeszedte a bandáját, behatolt közéjek. Akkor aszondta a basa, hogy: hogy lehet? Mikor ő látta, hogy meg van halva! S mégis él!
Osztán azért kapta a Kemény nemzet, kapta ezt a nagy hatalmas birtokot. Mert Kemény Zsigmondnak maradt két fia. Ez mind a Keményeké vót itten. A cintosi tetőn ott vót egy kapu. Így mondták, hogy ott vót egy kapu. Ott, onnétúl erre a Kemény nemzet vót. Ezt én hallottam a régi vénektül, magyarázták, na. (Magyarbükkös) - Szabó Ferenc, 2003.


 

Pontos dátumot nem tudok mondani, 1400-ba Hunyadi János, mikor jött a török százötvenezer emberrel, neki nem vót, csak tizenötezer embere. Feladta Fehérvárt, és akkor innen figyelte a törökök garázdálkodását, innen a Király ebédlőjéről. Akkor ki vót tűzve a fejébe száz arany, aki Hunyadit megöli. Jelentkezett báró Kemény Simon, aki cserélt ruhát. Marosszentimrénél vette fel a harcot. Hunyadiék figyelték onnan. Én az unokáimat, mikor itten voltak, felvittem őket oda, mutattam nekik, onnan belátszik Fehérvár. S megvan most is, szóval azért mondják, mert ott ettek. S mikor eztet a száz vitézt mind lekaszabolták, a törökök nagy lakomát csaptak, s Szentimrén - Szentimre magyar vidék vót, de teljesen elpusztult - feltörték a borospincéket. S mikor a törökök berúgtak, Hunyadi harapóba fogta, teljesen széjjelverte a törököket. Nem tudom, hány ezer magyar fogoly vót, kiszabadultak. S akkor Hunyadi ennek az emlékére építtetett hét templomot: az orbóit, az enyedit, a tövisit, az alvincit, a szentimreit... (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.