A hegyaljai magyarság kiirtása

Voltak ott magyar faluk, Égen és még mások is, hogy teljesen kiölték a magyarokat. Csak két gyermek maradott, azok is nem tudom, hol voltak. (Szászújfalu) - Molnár György, 2002.


 

Hát a mokányok pusztítottak erre. Csak ott Vajasdon is, ott is uralkodtak. Hát ők ahol mentek, égettek keményen. Úgyhogy gyilkolták a mokányok a magyar népet. Hát most is ottan, már elfelejtettem annak a falunak a nevit, Fehérvár körül valahol. Hogy ott is nincs magyar egy se, csak a templom van. Ott is csak román, kipusztították őket. A mokányság rengeteg magyart elpusztított. (Maroscsúcs) - Dénes Samu, 2002.


 

Hát aztán kipusztítottak sok magyar falut. Hát fenn ott a havasba is vótak magyarok, de már nincsenek. Pedig vannak mokányok, hogy jönnek ide, tiszta magyar nevek van nekijek, s ők nem tudják, hogy magyarok. (Magyarszentbenedek) - Székely Ferenc, 2003.


 

Azután amikor negyvennyolcba bejöttek az oláhok, itt Fehérvár, Gyulafehérvár mellett vannak valami nagy román falvak, például a legnagyobb falu volt akkorjában, a legnépesebb, Magyarégen. Utolsó román ott nem létezett. Talán háromezer valamennyi személyből állott a falu. Azután Krakkó, Benedek, Borosbocsárd... úgyhogy hét-nyolc falu vót egymás mellett. Csupa magyarság lakta. Van egy patak, az Ompoly patak, ami jön le a havasból, és Fehérváron alól ömlik be a Marosba. Tiszta piros volt a magyar vértől! Annyi magyart kiirtottak. Igen. Ezeket hallottuk az őseinktől. (Lőrincréve) - Kiss Béla, 2002.


 

Itten, itt jöttek Fehérvár és Tüvis közt, itt jöttek le, ezeken a falukon. Itt sok magyar vót. Azokat mind elpusztították, sokat megöltek. Lementek Balázsfalvára, ott tartottak gyűlést, Avram Janku. Vót, hogy fűrésszel levágták a kézit a magyaroknak. (Lőrincréve) - Karsai István, 2002.


 

Borosbenedek háromezer lakosú tiszta magyar falu vót. Mind negyvennyolcba pusztultak el. Mert innen megkezdve: Sárd, Magyarigen, Bocsárd - az én dédanyám, Bíró Mária, az tizenkét éves vót, borosbocsárdi, és valahogy kiszabadult, mikor ölték le őket, mert nem mindenhol füstölték, mert másikokat leölték egyből, itt nem számított gyerek, ember. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

1849. január 8-án akkor Enyedet koncolták fel, nyolcszáz halottal. Oda vannak eltemetve, pont a kollégiummal szembe, ott van a sír. Na de minden megvan Fehérvártól: Sárd, Magyarigen, Krakkó... A templomok most üressek, nincs senki, aki járjon belé. (Miriszló)


 

Borosbocsárdon csak a romjai vannak meg a református templomnak, csak a falai. Pedig ott negyven lófő székely vót, harcos. Magyarigennek vót nyolcvan, Bocsárdnak negyven, Krakkónak nyolcvan. A krakkaiak összeütköztek a románokkal. Közbe a magyarok vesztettek, s legyilkolták őket. Most hányszor megyek a malomba a szomszédokkal. Krakkó végin, itt ahogy felmenyünk, vót ott egy malom, van két nagy sírhalom. Mondom: itt vannak eltemetve a kétszáz krakkói magyarok, akiket megöltek. Asszonyt, gyermeket... most is körül van egy nagy halom, ki tudja, milyen barbársággal temethették el őket. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.