A hazajáró halott eltávolítása

Sárdon történt, hogy egy Szász Pál nevű gazdag ember halála után visszajárt a marháit és disznait számlálgatni. A kanász próbálta doronggal leütni; de mikor hozzáütött, már a másik szegletben állt ujjain számlálgatva. Mikor aztán a temetőből kivezető utat zöld ággal kicsuházták, többet nem jelent meg. (Magyarsárd)

In.: Lázár István: Alsófehér vármegye magyar népe, In.: Alsófehér vármegye monográphiája, I/2., 1896., 104 p.


 

Egy krakkai rosszfajta román ember is mindég járt haza. Már a hótta után. Mondták, hogy gyötörte épp eleget a feleségit, úgyhogy azt már nem lehetett kibírni. Addig-addig, míg aztán értesítve lett valami kaluger ott fenn a hegyekbe, hogy né, mi van. Azt azt mondta, hogy ez nem Istentől való dolog, az már az ördögé, az az ember. Misét mondattak, minden, de végtire is csak akkor múlt el a hazajárás, mikor kiásták azt a halottat. S látták, hogy még piros az egyik fele. Hegyeztek akkor valami karót, s beleszúrták a szíve közepibe. S mondták, hogy az egy olyant visított! De osztán már elmaradt. Nem még járt többet haza. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Volt itt egy Dumitrea nevezetű, már őrnagy volt, apámnak nagyon jó barátja. Na, annak az édesanyja ilyen olasz nő volt, Marietta néni. És az így lelkeket izélt, spiritizált. Aztán tudom, hogy miután meghalt Marietta néni, aztán a menye, mert Ania néni anyámnak jó barátnője volt, s mindig mesélte, hogy na, nem tudja, de mindig hall koppanásokat és pohárcsengéseket. Na, miután meghalt a férje is, Gyula bácsi, aztán mindig mondta, hogy ő, mikor megy el otthonról, mindig mondja:
- Na, szerbusz, én most mentem, de nem ülök sokat, és izé... - mindig egy koppanást hallott.
S mikor megérkezett haza, akkor megint hallott. Aztán hogy ez ténleg igaz lett vóna, vagy csak elképzelte ő, nem tudom. Ezt tudom, hogy mindig mesélte. (Magyarsárd) - In.: Magyar Értresítő, 1867., 5.


Magyar-Igenben lakott egy özvegy asszony, a kinek a holmiját betegsége alatt a szomszédok rendre mind ellopkodták. Halála után éjjelenkint mindazon házaknál megjelent, a hol valamije volt, s meghagyta, hogy szállítsák haza az eltulajdonított tárgyakat. A parancsot teljesítették s azóta a ház lakatlan, bútorzata érintetlen s a lélek megnyugodott. (Magyarigen) - In.: Lázár István: Alsófehér vármegye magyar népe, In.: Alsófehér vármegye monográphiája, I/2., 1896., 104 p.


 

Vót itt egy ember, hogy meghótt, nekijek hagyta a házat, s drága, ő hogy meghótt, járt haza. S kellett neki adjanak vacsorát. Minden este kelletett, hogy tegyék a tányér ételt az asztalra, hogy egyék. Ha nem, kiszedte a cserepeket is, mindent. Aztán eladták, ott elbontottak mindent, s elkölteződtek ide erről. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Hát úgy tartják a népek, mindenki, nem csak egy. Amikor meghalt, felravatalozták, és aztán este fent ülnek egy darabig, és aztán lefekszenek a népek. Hagynak egy pohár italt az asztalon. Ha hozzányúl a pohárhoz, akkor biztos, hogy idejött a lélek. Három napig itt a környéken lakik és itt van. Három nap után elmegy. Mások meg aszongyák, hogy több ideig van itten három napnál. Nem tudom, de eztet mi is megpróbáltuk, hogy kitettük a poharat. (Magyarsárd) - Gyalay Erzsébet, 2003.


 

Még Magyarigenbe volt, hogy kimegyek éjfél előtt, pünkösd szombatján fát hasogatni - hát nem volt villany akkor. Egyszer látok egy világosságot, jön tiszta fehérben, mint egy angyal, felém. Kiesett a kezemből a fejsze, ki a fa, s beszaladtam. S akkor a gazdám elévett: Te, hozz be fát! Hát pedig így reszkettem, pedig már nem is gyerek, olyan tizenhat esztendős lehettem. Visszamenyek, nem láttam semmit. Reggel mondom a mesterem anyjának, hogy: né mit láttam. Tiszta fehérbe. Hát aszongya:
- Nem tudtál valamit?
- Há én honnan tudjak.
- No az akart mutatni valamit. Na tudod, pont ott tizennyolcba öltek meg a románok egy magyar fiút. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Marosszentimrén ott lakott Tóth Dani. Ahol megverték a törökököt. Most a papnak a felesége kapott lábakat s kezeket. S bevitte. S há mind mondta, hogy egyenek. Hát a végin osztán nem tudták, hogy szabaduljanak meg tőlek. Úgy el vótak kínozva. Történtek régebb, vótak ilyenek.
(Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.