A gyilkost villám sújtja agyon

Az megtörtént. Pontosan a férjemnek a sógora. Az valakivel verekedett. Nem vót idevaló, égenpataki vót. Igen mellett még van egy kis falu, Igenpataknak nevezik. És ott összeverekedtek, és az a pasi egy verekedésből meghalt. És a sógora össze vót keverve ott abba a verekedésbe. És akkor ötvenkilencbe el vótak menve kukoricát kapálni oda a mihálcfalvi földekre, és belecsapott a villám. És meghalt ott a határon. S mindenki azt mondta, hogy azért halt meg, mert ő ölte meg azt az embert. Áztat, hogy az igaz vót, vagy nem vót igaz, az nem tudom. Az is egy Isten büntetése vót. (Boroskrakkó) - Tibori Magda, 2003.


 

Meg aztán volt olyan dolog, hogy azt hallottuk, hogy itt egy pénteken egy mokány ment haza pénzzel, és itt a szőlők alatt valaki megtámadta, megölte. Elvették a pénzét, és eltemették, úgy felületesen. És egy bizonyos idő múlva a disznók kitúrták. És aki gyilkos volt, akkor nem tudódott ki, de rá harminc évre, miután jó öreg ember volt, megbolondult, és szaladt lefele az utcán, s kiáltotta:
- Ki úgy cselekszik, mint én, így járjon!
Egy román ember volt, de Síposnak hívták, valaha, ugye, magyar fajta lehetett. (Magyarigen) - Nagy Ilona, 2003.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.