A boszorkányok meghurcolják áldozataikat

Neked nagyapád vót, igaz? Mikor ivott itt. Amit csépeltünk nála, aszongya, eljött oda a treptyához oda a lépcsőkre. Ittak, s egy kicsit beivott, s akkor képzelje, min ment, elvitték a sárdi erdőbe, mikor ott hurcolták, lehet, részegen látott is, amit, ki tudja, ott ébredett föl, hogy hurcolta két leány. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Hát azt csak én szüleimtől, anyámtól hallottam, hogy egy románnak itt, mindenkitől elvette a tejet, s akkor az ő tehene annyit adott. Mikor ment ki a legelőn, akkor elesett, s a sok tejtől kihasadott. (Vajasd) - Tamás Béla, 2002.


 

Nagy Endre, egy falubeli ember, ő magyarázta, hogy mikor Dicsőbe vót mint legényember, de szép fiú vót, Endre szép vót. S tanulta, vót neki gimnáziumja is, és tanulta, hogy csináltak kályhákat, kemencéket. Hát drága, egy jány szemet vetett rája. S vót nála egy zsebkendő, s elvette a leány. S micsinált a jány a zsebkendővel, mit nem, őtet minden éccaka vitték Dicsőbe. Másnap reggelre fáradt vót, hogy hurcolhatták messze éccaka, tűzön-vízen, mindenfélén. Aszongya: lekötötte magát - úgyes vitték. A végin aztán revolvert vett magához, utoljára. S úgy szabadult el. (Vajasd) - Szilágyi Rózália, 2002.


 

Források

Magyar Zoltán: Népmondák Erdély szívében, Alsó-Fehér megye mondahagyománya, Balassi Kiadó, 2008.