Váralja - várrom

A Ruszka-havasok Sztrigy (Strél) hegysorában, a Hátszegi-medence É-i részében, a Ny-ról érkező Hátszegi-patak mellett fekszik Hátszeg (Haţeg) település.

Hátszeg és környékének területén a XI-XII. században darócok (királyi vadászok) éltek, román kenézekről először egy 1263-ban kelt adománylevél tesz említést. A XIII. században (1276) egymás mellett, de egymástól elkülönülten létezett a hunyadi és a hátszegi "comitatus", s még 1399-ben is külön várnagyuk volt.

Hátszeg, az itteni vlach kerület királyi vára volt, ispánja már 1276-ban szerepel. Gútkeled nb. Joachim († 1277) birtokán állt. Kán Lászlótól került vissza 1315-ben királyi kézre. Ezóta az erdélyi vajdák kormányzása alatt állt. 1457-ben a Hunyadiak kezén levő királyi várak között sorolják fel. A hátszegi várnagy hatásköre a kenézi szék gyűlésein való elnöklésre is kiterjedt. Ez idő tájt leginkább Hátszeg várára és a hozzátartozó kerületre hárult a déli (legalábbis a Zsil-völgytől a Vaskapuig terjedő) határszakasz védelme.

1420-ban a város melletti csatában szenvedett vereséget a törököktől Csáky Miklós vajda, s a győztes sereg ezután szabadon dúlhatta fel egész Hunyadot és Szászvárost, rengeteg embert hajtva el rabszolgának. A XV. század első felében a Hunyadiak birtokába jutott város Mátyás király adományaként 1463-ban a környéken meghatározó jelentőségű Kendeffy család birtokába került, majd Hátszeget Mátyás király 1482-es oklevelében említik újra, mikor az a (vajda)hunyadi birtok részeként fiára, Jánosra szállt. Vára ekkor még valószínűleg épen állt s csak a későbbi török támadások idején semmisült meg.

A hátszegi vár tulajdonképpen egy ötszögletű toronyból és az azt ovális alakban körülvevő sáncból állt. A torony falcsonkja még magasan áll, és a sánc is jól megfigyelhető a hegy bozótos-fás platóján.

Forrás: www.varak.hu/latnivalo/index/1440-Hatszegvaralja-Hatszeg-vara

Források

Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 213-214.                                                                               Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 487-488.