Királypataka - Kecskekő vára

A Királypataka (Craiva) északi határában magasodó, 1082 méter magas kúp alakú hegy, a Kecskekő csúcsát az egyik legrégebbi erdélyi vár, a Kecskés-vár (vagy Kecskekő vára) csekély romjai koronázzák. Hunfalvy János 1864-ben kiadott könyve (A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása) így ír Kecskekőről: "Itt egyik kitűnő sziklacsúcs már messziről vonja magára tekintetünket. Ez a Kecskekő, mely Fejérvártól ÉNy-É-ra Királypataka határában mered fel. Onnan nézve kakas taréjához hasonlít. Az oláhok azt is Csetátyének nevezik. Krakó helység felől mászhatjuk meg. A hegy oldalán egy borzasztó út viszen fel egészen a gerinczére; ez uton csak ökrös szekérrel szoktak járni. Krakót elhagyván, azonnal kapaszkodnunk kell; elsőben egy meszes rétegekből álló földhátra jutunk, mely kővületekben gazdag, durva mészkövet fed, s melynek déli és délkeleti oldalain jó bort termő szőlők terűlnek el. Krakó, Sárd, Czelna, Boros-Bocsárd és Igen helységek Erdély legjobb borait termesztik. Azután tovább kapaszkodván, azon gerinczre jutunk, melyből a tulajdonképi Kecskekő mint magas sugár kőszál nyúlakodik fel. Ez oly meredek, hogy csaknem megmászhatlan volna, ha oldalába helyenként lépcsőket nem vájtak volna. De e csúszós lépcsőkön is csak bajjal mászhatunk fel. Végre ott állunk az elszigetelt magas sziklatömeg tetején. Ez egy kis lapos, melyen régi várromok, 6-8 láb magas falmaradványok láthatók. A főtömeg mellett egy más, kisebb sziklaszál mered fel, ezt is befoglalták a vár kerítésébe, s így elég tágas helyet nyertek, s bátorságosan is lakhattak ott, hova az ember majdnem csak élete veszélyeztetésével kapaszkodhatik fel. A sziklatömeg háromszöget képez; falai majdnem függőlegesek, s déli oldalán teljességgel megmászhatlanok."
A vár első okleveles említése egy birtokcsere kapcsán 1313-ból való, ekkor már említik várnagyát is. Mátyás király a XV. században az erősség környékét sarcoló akkori várnagy ellen küldte Báthori István erdélyi vajdát, aki azonban aligha járt sikerrel, mert később II. Ulászló a fokozódó túlkapások miatt sok bosszúságot okozó várat 1512-ben leromboltatta. Ezután a romos "sasfészek" még kétszer szerepelt a történelemben; 1603-ban a Basta elől ide felmenekült lakosság egy darabig tartotta, majd feladni kényszerült. 1661-ben még mindig némi védelmet nyújthattak a falak, mert akkor a törökök elől húzódott fel ide a nép, igaz, a túlerőnek akkor is csak rövid ideig állhattak ellen. Azóta a krónikák hallgatnak róla, s bár az írott történelemben szerepet nem játszott, az meglehet, hogy helyi kiskirályok, rablók a nehezen megközelíthető romok közül ellenőrzésük alatt tartották a vidéket.

Források

Csortán Ferenc: Marosújvártól Alvincig. Korunk. 1972. 3. sz. 355.
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 155-156.