Felsőszálláspatak - várrom

Felsőszálláspatak (Sălaşu de Sus) község a Retyezát-hegység É-i lejtőjének végében, a Hátszegi-medence D-i részében terül el. 1850-ben lakosságának háromnegyede magyar volt, mára azonban teljesen elrománosodott. A falu É-i végén, az út mentén lévő szélső házak között omladoznak a felsőszálláspataki uradalom egykori székhelyének, egy kisebb erődítménynek romjai.

A vár régebbi történetírók szerint már az Árpádok idejében is állt. Eszerint IV. László a Zerechen család számára oly oklevelet állított ki, melyből kiderül, hogy a várat a család már az okmány kiállítása előtt is bírta. Az újabb kutatásokból tudható, hogy megbízható okleveles említés csak a 14. század közepétől van róla. A Zerechen család kihaltával a Keresztesiek kezére jutott, majd a család utolsó férfitagjának kihaltával a rokon Mara család birtokává lett. A Keresztesiek leányági leszármazottai által indított pereskedés miatt azonban csak a 17. század végén váltak az épület tényleges birtokosává.

A Mara család egyik tagja, Mara Izsák a kurucokkal tartva ide vonult vissza Tige báró csapatai elől, de azok ostrommal bevették és felgyújtották a várat, a kurucokat pedig kardélre hányták. Ezután az erősség nem épült fel többé.

Kőváry szerint a 19. század második felében az erősség falai, négy bástya, és a felvonóhíd még viszonylag jól látszottak, sánca is kivehető volt. Kápolnája szentélyének boltozata épen állt.

Napjainkban a vár Ny-i oldalán lévő kaputorony és a hozzá kapcsolódó helyiségek falai 3-4 m magasak. E romokon kívül azonban csak nagyon csekély alapfalmaradványok és terepalakulatok figyelhetők meg.

Egy rövid ásatás nyomán annyi bizonyossá vált, hogy a sík területen elterülő vár téglalap alakú volt. Méretei, valamint elhelyezkedése és kiépítettsége arra utal, hogy inkább egy erődített udvarház ill. várkastély lehetett. Az 1x1,1 m vastag falakkal határolt területe 95 x 55 méter. A várfalak sarkain és oldalain valaha tornyok („bástyák”) voltak. A falakkal kerített területen belül lakóépület és egy kis udvari kápolna állt. Ezt a tornyos kis kápolnát a 17. században építhették, és később református kápolnává alakították. 

Forrás: www.varak.hu/latnivalo/index/2764-Felsoszallaspatak-Var

Források

Hegyi József: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglevő műemlékei. Gyöngyös. 1903. 57.
Kőváry László: Erdély régiségei és történelmi emlékei. Kolozsvár. 1892. 230-231.                                 Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 191-192.