Erdőfalva - barlangvár

A déli irányból vezető úton Erdőfalvára (Ardeu) érkezve a falu központjából már jól látható a községtől északra magasodó csipkézett sziklafal, mely számos üreget, hasadékot rejt magában. A szürkésfehér kőszirtek által szabdalt hegy felső részén, az egymással szinte összenőni látszó, süveg alakú sziklák egyikében hatalmas mélyedés, az erdőfalvi barlangvár ürege tátong.

Ott, ahol a templom mellett elhaladó műút 100 méter után balra fordul, térünk le úticélunk felé. Észak felől megkerüljük az északkeletre magasodó, a környező hegyeknél alacsonyabb sziklacsoportot. Tovább haladva, a bokrokkal, fákkal benőtt hegyoldalban érünk annak a szirtsornak a lábához, melyet az idősebb falubeliek „Raju” (Mennyország) néven ismernek. Itt északkeleti irányban, 800 métert kapaszkodunk fölfelé a meredek hegyoldalban, majd a barlang közelébe érve húsz perces sziklamászás következik. A veszélyekkel teli felkapaszkodás jutalmaként végül feltárul a fáktól részben takart, magas barlangszáj. Téglás idejében „az egykor szintén lőrésekkel felszerelt védműből öt méternyi épen áll még”. A várfal sajnos mára teljesen elpusztult, mindössze a bejárat melletti sziklában figyelhető meg egy ablakszerű, természetes nyílás. A bejárati csarnok meglehetősen nagy előtere kifelé meredeken lejt, mely a faldöntögetők munkálkodását és egyben a fal eltűnését is elősegítette. Beljebb egy 3,5 méter hosszú, 30 méter széles üreget találunk. A barlangvárnak okleveles említése nem maradt fenn, feltehetően a 16-17. században készült.  

Források

Téglás Gábor: Hunyadmegyének a törökvilágban szerepelt barlangerődítményei /Századok 1889 (23)