Arany - várrom

Piski városka fölött, az Érchegység Nagyági csoportjának D-i végében, az itt ÉNy-ra kanyargó Maros jobb partján fekszik Arany község. A falu DK-i végében, az Arany-hegy lábánál, közvetlenül a Maros ártere fölött középkori vár is állott egykor. Egy kisebb erősség már a 16. században is állt itt, mely a Maros átkelőjét őrizte. Azt, hogy ez mikor épülhetett, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy 1590. március 9-én bokaji Macskási Ferenc és unokája Gáspár új adománylevelet kapott rá. Nem sokkal később a Kapi család szerezte meg. Kapi András jelentősen átépíttette és megerősíttette a várat, mely kitűnik az említett földesúr 1634-ben kelt végrendeletéből, mikor is ebben bizonyos, általa épített bástyákról, árkokról, külső és belső kőfalakról tesz említést, valamint emlékét megörökítendő, az "öreg bástyán" való évszám és címer kihelyezéséről rendelkezik. A vár építéséhez az egykor az aranyi hegy (Magura) lábánál feküdt Sergidava római kolónia több feliratos kövét is felhasználták.

Utolsó birtokosa Hunyad megye főispánja, Kapi György volt. A vár pusztulásának pontos ideje és körülményei ismeretlenek. A községet utazása során felkereső Farkas Sándor felmászott a helység felett emelkedő Arany-hegyre, melyen megfigyelte egy őskori (valószínűleg dák) vár kettős sáncának nyomait, majd letekintett az alant látható középkori vár romjaira: „A sziklás hegy alatt némi düledékek, dirib darab kőfalak, s azokon lövő lyuk formák láthatók” - írta róla 1837-ben.

A szabálytalan ötszög alakú vár területének Maros felé néző D-i oldalán ma is jelentős fal- és bástyamaradványok láthatók. A Marostól távolabbi, ÉK-i bástya alakja is jól kivehető a terepalakulatokból, az É-i sarokbástyára azonban már ráépült a falu. A D-i várrészben az egykori helyiségek alapfalmaradványai még felismerhetőek.

A vár egész telepítéséből kitűnik, hogy a D-i, Marosra néző oldal, mely a folyón lévő átkelőt védte, jóval erősebb és gondosabban kiépített volt, mint az É-ÉK-i várrész. 

Hivatkozások

Források

Farkas Sándor: Egy útas sétája Fel-Gyógyról Vulkánig. Nemzeti Társalkodó. 1837. jan. 3. (1. szám).
Hegyi József: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglevő műemlékei. Gyöngyös. 1903. 54-55.
Kőváry László: Erdély régiségei és történelmi emlékei. Kolozsvár. 1892. 215-216.