Alvinc - Martinuzzi kastély

Az alvinci református templomtól néhány száz méterre, a Maros és a Pián patak összefolyásánál emelkedő kisebb magaslaton a reneszánsz stílusban épült egykori Martinuzzi-várkastély romjai állanak.

Helyén eredetileg egy, a XIV. században alapított Domonkos-rendi kolostor állt.

Mikor 1546-ban Martinuzzi György váradi püspök, Erdély helytartója az akkor már mezőváros Alvincet királyi adományként megkapta, hozzáfogott a kolostor lebontásához, illetve részint annak anyagából a kastély felépítéséhez. A tervek szerint fahíddal átívelt vizesárokkal körülvett, a bejárati kapunál felvonóhidas, négyszög alaprajzú, a sarkain bástyákkal erősített várkastély megépítése volt a cél. Ám Martinuzzi idejében az épületeknek csak egy része készült el, mert Martinuzzit (György barátot, Fráter Györgyöt) 1551. december 17-én Ferdinánd király olasz zsoldosai meggyilkolták. A kegyetlen gyilkosság után a halott több mint két hónapig - míg holttestét fel nem fedezték - vérbe fagyva feküdt a palotában, és csak 1552. márciusában temették el a gyulafehérvári Szent Mihály-templomban.

A várkastély a XVII. század elején Bethlen Gábor fejedelem és neje, Károlyi Zsuzsanna birtokába ment át. A Giacomo Resti tervei szerint, Brassai Kőműves János kolozsvári kőfaragó mester kivitelezésében beindult nagyszabású építkezések következtében a reneszánsz stílusban felújított, hatszögletűre átalakított erősség a Martinuzzi-féle kastélynál is szebb lett.

A XVII. század közepén az Erdélyre törő török-tatár seregek Alvincet is megtámadták, a várkastélyt elfoglalták és felgyújtották, a várost pedig elpusztították. A fejedelemség megszűnte után kincstári birtokká vált Alvinc, majd 1715-ben a kastély és tartozékai az erdélyi püspök birtokába mentek át. 1733-ban az akkori püspök, Sorger Gergely építtette meg a barokk bejárati kaput, melynek homlokzatát a püspök címeres emléktáblája díszíti.

1792-ben leégett az alvinci kastély, s ezután már csak részlegesen állították helyre. A XIX. században még lakható állapotú - akkor a Kemény család birtokában lévő - kastélyban született Kemény Zsigmond (1814-1874) író és publicista.

Halaváts Gyula 1906-ban a kastély állapotáról így írt: „Renaissance kapuzaton át, melynek ormát bíbornoki kalappal fedett címere díszíti, lépünk be a tágas udvarra. A kaputól jobbra van a szögletbástyákkal díszített L alakú egyemeletes kastély, míg a többi részét a gazdasági épületek veszik körül. A kastély udvarfelöli részében több díszes, renaissance izlésű ikerablak is van. De minő állapotban van e tiszteletre méltó építmény! Fedelét az idő megbontotta, több helyütt beléje esik az eső, aminek következtében az emelet stukatúrgerendái elrohadtak és a födény sok helyütt leszakad az emeleten. A földszint boltozata is több helyen beomlott. Ajtó, ablak nincs rajta már rég, és szabadon járja át az eső, szél és a sertéskonda. György barát kastélya ez idő szerint a gyulafehérvári rom. kath. káptalan tulajdona, kitől az alvinczi szeszgyár tulajdonosa bérli s e történelmi nevezetességű épületben sertéseit helyezte el, melyek a nap heve elől a kastély földszintjén szoktak hűsölni”.

Az 1930-as években a várkastély legtöbb épületét és a délnyugati bástyát lebontották, anyagát más építkezésekhez elhordták. Ma az emeletes északi palotaszárny (beomlott tetővel), mellette egy négyszög alapú torony és az ehhez csatlakozó barokk kapu, az északnyugati sarkon egy négyszög alapú nagyobb bástya, az ehhez támaszkodó épületszárny lépcsőházának maradványaival, a nyugati sarokbástya egy négyszög alapú torony romjaival, valamint az északkeleti és délkeleti, az udvart két oldalról kerítő kőfalak állnak még.

Források

Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 145-150.
Csorba Csaba - Marosi Endre - Firon András: Vártúrák Kalauza III. Bp. 1983. 576-577.
Halaváts Gyulas úti jegyzetei Szászsebes környékéről. Archeologiai Értesítő. 1906. (XXVI). 360.