Gyulafehérvári vár

Szakemberek véleménye szerint az elmúlt kétezer évben ez a harmadik vár ezen a helyen. Az első a római castrum, a második a Gyula által épített “fehérvár”, amelynek építésénél a castrum alapjait és köveit használták fel és az idők igényeinek megfelelően alakítgatták a középkor folyamán.

Az utolsó nagyobb átalakításokat ezen a váron Bethlen Gábor végeztette, megépítve 1615 és 1627 között a most is látható délkeleti és délnyugati bástyákat.

A várépítés szükségességét a törökökkel folytatott állandó harc és az elfoglalt területek könnyebb ellenőrzése és megtartása tette szükségessé.

Az új vár építéséhez a felméréseket Giovanni Morando Visconti már 1711-ben megkezdte. Tőle származik a középkori vár és a város utolsó térképe is. Ő készítette el a Vauban-stílusú vár terveit. A terveket a híres törökverő Szavoyai Jenő osztrák generális hagyta jóvá 1714. április 18-án. A bécsi udvar 1714. október 27-én értesítette az Erdélyi Katonai Parancsnokságot, hogy tudomásul vette a Visconti által kidolgozott terveket.

Az alapkövet 1714. november 4-én rakták le katonai, civil és egyházi hatalmasságok jelenlétében. A vár építésén mintegy 20 000 ember dolgozott. Óriási próbatétel volt az Ompoly folyóból kivezetett malomárok medrének rendszerezése, mivel az a vár alatt folyt el, táplálva az itt levő mocsaras helyet, ahova a vár déli, nyugati és északi részén elterülő várost le kellett költöztetni. A várépítéssel egyidőben a város nevét is megváltoztatták Károlyfehérvárra.

A munkálatokat G. M. Visconti vezette 1717-ben bekövetkezett haláláig. Őt követte Franciscus Brilli, aki 1719-ben halt meg. Josephus de Quadri vette át a munkálatok vezetését 1727-ben bekövetkezett haláláig. A munkáltok folytatását Johann Conrad von Weiss katonamérnökre bízták, akit ezredesnek és az építkezés igazgatójának neveztek ki. Az ő munkálkodása folytán nyeri el a vár a ma ismert formáját.

Az új vár 70 hektáron terül el, Közép-Kelet Európa legnagyobb vára. Falainak hossza, ha egymás mellé raknánk azokat, 12 kilométert tennének ki. Teljesen magába foglalja a középkori várat épületeivel együtt; hétágú csillag alakú, minden ág egy-egy bástyának felel meg. A bástyák neve, ha kívülről szemben állunk a harmadik kapuval, attól balra: Szavoyai Jenő, Szent István, Szent Háromság, Szent Mihály, Károly, Erzsébet, Kapisztrán Szent János.

E bástyák között a várfal zárt volt. A bástyák és a falak előtt egész sor elővédrendszert alakítottak ki. A központi erőd, de főleg az elővédrendszer tele van téglából épült bolthajtásos kazematákkal. Ezeket raktárnak, malomnak, lőszerraktárnak, óvóhelynek, istállónak használták. A vár különböző részei között a téglából épült bolthajtásos alagutakon keresztül közlekedtek. Ezeknek az alagutaknak a szélessége eltérő. Van olyan, amely csak egy ember szélességű, úgynevezett “rókalyuk”, de olyan is van, amin szekérrel át lehet haladni. A várfal bástya közti részein félmagasságban félköríves kőkeretes ajtók nyílnak (most be vannak falazva), amelyek mögött kazematarendszer van.

A várat két sánc veszi körül: az egyik a hétbástyás központi erődöt, a másik kívülről az elővédrendszert. A bástyákat kőből faragott, művésziesen kidolgozott szobrok, szoborcsoportok, címerek és feliratok díszítik. A központi erőd alapja, valamint a bástyák élei faragott kőből készültek. A tetején félkör alakú, kőből faragott párkány húzódik, a többi részt jól kiégetett téglából építették. Érdekes módon a falak sehol sem függőlegesek, hanem egy bizonyos szögben a földtöltés irányába dőlnek.

A vár keleti oldalán víz volt, amely forrásokból táplálkozott. A harmadik kapu előtti sáncot a Kapisztrán Szent János és Szavoyai bástya tövében fakadó forrás táplálta. Az első kapu előtti sáncot a várelő-védrendszer délkeleti és északkeleti sarkában fakadó forrás táplálta (a forrást a nyolcvanas években eltömték).

A vár minden bástyájának megvan a maga egyénisége:

A Szavoyai bástya élén a családi címer díszeleg: koronás oroszlán, a pajzsot két szirén fogja közre. Az oldalakon egy szatír és egy oroszlán feje látható.

A Szent István bástya élén Steinville gróf címere látható, aki a vár építésekor Erdély katonai parancsnoka volt.

A Szentháromság bástya nyugati oldalát zöld folyondár futotta be. Címerén egy koronás fej látható kétfelől akantusz levelekkel.

A Szent Mihály bástya élén Ausztria címere látható, fölötte Szent Mihály arkangyal ember nagyságban, római katonaöltözetben (sajnos 1990 után teljesen tönkrement).

A Károly bástya élén egy izmos emberi alak által fenntartott medalionban VI. Károly császár monogramja látható.

Az Erzsébet bástyán levő címerben egy oroszlán látható.

A Kapisztrán Szent János bástyán Magyarország és Erdély címere látható szirénekkel körülvéve. Ebben a bástyában található a gomba alakú, 22 m átmérőjű terem. Gomba alakú boltozata egy kör alakú tartóoszlopon nyugszik. Ostrom esetén malomként működött, állatokkal hajtották meg a háromgaratos malmot. 1968-ban borpincévé alakították. Jelenleg zárva tartják.
A várnak hat kapuja volt: három a keleti oldalon a frissen betelepített város felé, három pedig a nyugati oldalon. A kapuk egy része Sárdon bányászott, barokk stílusba faragott kövekből készült.

A vár első kapuja

Ha a látogató a régi városból jön fel a várba (Mihai Viteazul u.) - tehát kelet felől -, akkor az első kapun keresztül kell áthaladnia. Három félköríves nyílás található rajta, a középső nagyobb, a két szélső kisebb. Középen fent a Habsburg címer látható, a kétfejű sas koronával a fején, illetve a hatalom jelei, a jogar és a kard a karmai között. A címer pajzsán VI. Károly osztrák császár (vagy III. Károly magyar király) monogramja látható. Kétfelől két emberi alak látható: az egyik Mars, a háború istene, a másik Vénusz, a szerelem istene kezében tükörrel. Kétfelől két kőágyú őrködik a városra irányítva.

A két kiskapu fölött kívül és belül egy-egy dombormű látható. Kívül, jobbra, Herkules harca Anteusszal, Gea fiával; balra, a Rómát alapító Eneas, a Julia nemzetség őse, amint hátán menti ki apját az égő Trójából. Belül, jobbra Perseus láthatű, amint Meduza levágott fejét a kezében tartja; balra Herkules harca a Nemeai oroszlánnal figyelhető meg.

A vár második kapuja

A második kapuhoz meredek út visz fel. Ezt a részt lőrésfolyosó néven tartják számon, mivel baloldalán végig lőrések vannak. A kapu a mintegy 100 méteres folyosó végén volt, ma helyén csak két oszlop látható tetejükön kőbe faragott robbanó bombákkal. A kapukat fenntartó két atlasz most a múzeum bejáratát őrzi.

A második és a harmadik kapu közötti teraszon állították fel 1937-ben közadakozásból Horea, Cloşca és Crişan obeliszkjét, melynek magassága 22,5 m. Az anyagiak előteremtéséhez gyűjtést rendeztek; az egész ország diáksága hozzájárult pénzadománnyal az emlékmű felállításához. Tervezője E. Mihălţan, kivitelezője I. Negrulea kőfaragó művész.

A vár harmadik kapuja

A harmadik kapu a legszebb; barokk stílusban épült, monumentális alkotás. Balról a Szavoyai bástya, jobbról a Kapisztrán szent János bástya védte. Három nyílása van: középen egy nagyobb, kétfelől kisebb, félkörzáródású kapun lehet bejutni a várba. A kapu piramis formában végződik. Legfelül VI. Károly császár lovas szobra látható, amint a legyőzött, ijedt arcú, földre rogyott törökök közt lépked. A főbejárat fölött a kétfejű sas, a Habsburg-ház címere helyezkedik el Erdély címerével a mellén. A kiskapuk fölött két dombormű látható, melyek Szavoyai Jenő törökök elleni hadjáratát örökítik meg, az idő foga nagyon kikezdte őket. A kapun török foglyok csoportját, valamint fegyvereket, zászlókat faragtak ki kőből, amelyek a törökök feletti győzelem zsákmányát képezik.

A kapu belső felén, fent négy szobor látható, amelyek a négy erényt jelképezik: a bőséget, az okosságot, az igazságot és az erőt. Középen egy leegyszerűsített címer látható VI. Károly monogramjával; kétfelől atlaszok alakjai, a kiskapuk fölött harci jelenetek, a baloldalon lovassági támadás, jobboldalon a gyalogság támadása látható az ellenség tüzérsége ellen. A kapu belső oldala sűrűn díszített kőből faragott harci felszerelésekkel.

A vár negyedik kapuja

A vár negyedik kapuja a nyugati oldalon található a Szent Mihály és a Szentháromság bástyák között, ahol a várfalakat lebontották (ha az ortodox templommal szemben állunk, annak a jobboldalán levő bejárat mellett, a katolikus székesegyház előtt). A negyedik kaput a püspök kapujának is szokták nevezni. Külső része nagyon egyszerű, kőkeretes félkörzáródásos nyílás. A belső fele díszesebb: két atlasz tartja fent a kapu felső részét, felül robbanó bombák vannak, középen a kétfejű koronás sas karddal és jogarral, kétfelől pedig harci felszerelések.

A vár ötödik és hatodik kapuja

Az ötödik és a hatodik kaput nehéz felfedezni a lebontott falak miatt. Az ötödik kapu tulajdonképpen egy 20 méteres alagút észak-dél irányban, melynek déli nyílása kőkeretes. A kapu előtt hét méter széles sánc található híddal. A hatodik kapu mintegy 65 méterre helyezkedik az ötödiktől, egyszerű kőoszlopos, vasrácsos kapu, az állami levéltár mellett nyílik a szabadba. A kaputól jobbra egy nagyon elhanyagolt állapotban levő nyári színház látható.

Az első, a második, az ötödik és a hatodik kaput az elővédrendszerbe építették, a tömör várfal kapuit a harmadik és a negyedik kapu képezi, amelyek a legmasszívabbak.

A várnál dolgozó kőfaragó csoportot Johannes König, bécsi kőfaragó mester irányította, aki később Kolozsváron telepedett le.

A várat eredetileg nagyobbra tervezték. Egy részének át kellett volna nyúlnia a városi temető fölötti dombra, mivel a vár innen volt a legsebezhetőbb. A munkálatokat 1738-ban fejezték be. A sors iróniája, hogy soha ostromló török csapat falai alatt nem járt. Egyetlen komolyabb támadást intéztek a vár ellen 1849-ben, a magyar szabadságharc idején, és az egyetlen vár volt Erdély területén, amit a magyar szabadságharcosok Bem tábornok vezetésével sem tudtak bevenni.

Az első világháborút követően a vár elvesztette stratégiai fontosságát. 1920-1922 között a román hatóságok engedélyével lebontják a falakat a negyedik kapu és a Szent Mihály bástya között. A sáncokat betömik, a téglákat pedig felhasználják az ortodox Koronázási templom építésére. Az egész várrendszer óriási károkat szenved, javításokat nem végeznek rajta, egy része szemétdombbá válik. Az 1999-től beindult helyreállítási program keretében a harmadik és az első kaput renoválják.

A vár parkja

Délen a Mihai Viteazul utca, keleten a Mitr. A. St. Şulutiu (volt Romana) utca, északon a N. Iorga (volt Unirii) utca, nyugaton pedig a volt tiszti kaszinó, most az Egyesülési múzeum fogja közre. A múzeum melletti részen, háttal a parknak nyolc, bronzból készült mellszobrot látunk. 1998-ban állították fel Nagy-Románia megalakulásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából. A szobrokkal azoknak állítanak emléket, akik valamilyen formában hozzájárultak az egyesüléshez.

A Custozza emlékmű a várban állomásozó 50-es osztrák gyalogos ezred 1886-ban Custozza (Olaszország) mellett elesett tisztjeinek és (erdélyi) katonáinak állít emléket. Obeliszk formája van, tetején kiterjesztett szárnyú ágyúgolyóval, melynek érdekes története van. Az 1948-ban bekövetkezett rendszerváltáskor a katonai temetőben levő emlékművön kereszt állt, amelyet onnan levettek és helyébe a fent említett szárnyas ágyúgolyót tettek. Az 1989-es események után a szárnyas ágyúgolyó visszakerült eredeti helyére, a kereszt úgyszintén. Az emlékművet 1906-ban készítették. Előtte lépcsők vannak, körötte pedig két sor lánccal összekötött ágyúgolyós kerítés.

Az obeliszk négy oldalán háromnyelvű felirat olvasható. A nyugati oldalon német nyelvű a felirat: “Seid treu und standhaft gleich euern Vatern!” vagyis “Legyetek hűek és kitartóak, mint a ti atyáitok”. A déli részen román nyelvű felirat, utána pedig az elesettek névsora olvasható. Az északi részen német nyelvű feliratot helyeztek el utána névsorral; északi részen pedig magyar nyelvű felirat olvasható, amelyet névsor követ. Különös, hogy bár az első világháborút követően szinte sportot űztek abból, hogy a másnyelvű feliratokat eltüntessék, az említett feliratok épen maradtak.

A park keleti részében található a neogótikus, kőből faragott Losenau emlékmű, sajnos eléggé megrongálódott állapotban. 1853-ban készítették, mellyel Ludwig von Losenau osztrák tábornoknak állítottak emlékművet, aki a szabadságharc idején az emlékezetes piski Maros-hídért vívott csatában Bem tábornok ellen harcolt és esett el. Az emlékmű négy oldalán fent fémből készült német nyelvű írás a tábornok életét mutatja be. Középen valamikor négy szobor állt, mára már csak egy maradt, az is fejnélküli, könyvet tart a kezében. Elképzelhető, hogy a négy evangélista szobrát faragták ki kőből. Az alsó részen látszik a helye még négy táblának, amelyek az idők során eltűntek. Az emlékműre szél által kidöntött fa esett rá, ami nagyon megrongálta, letörte a gótikus faragványokat.

Hivatkozások

Források

Karzcag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 229-232.