Tordos református templom

Tordos Szászvárostól hat kilométerre, nyugatra, a Maros bal partján fekszik. Az elnevezés az ómagyar Turdos személynévből ered. 1333-ban Tordas, 1733-ban Tordos, 1750-ben Tardos, 1808-ban Thordás alakban jegyezték fel.

1332-ben plébániatemploma volt, papja, Konrád a pápai tizedjegyzék szerint 3 lotó ezüstöt fizetett. Régi szász templomról van tudomásunk. Adatok szerint a templomnak félköríves szentélyzáródása volt, félköríves ablakokkal.

Kezdetben Szászváros-széki szász település volt. A törökök 1421-ben és 1432-ben is pusztították, majd Ali bég 1479-ben teljesen kiirtotta lakosságát. Ezután magyarokkal népesült be. A 16. században magyar faluként tartották számon. Ekkor épült a református temploma. Az ezt követő kétszáz évben azonban a románság került túlnyomó többségbe. Benkő József „nagy román falu"-ként említette. A szász lutheránus püspökségnek alárendelt református magyar anyaegyházát nem a földesurak tartották fenn, hanem a román lakosság tizede, amelyet a Szászföldön kialakult szokás szerint a protestáns lelkésznek fizettek. A kicsiny lélekszámú református egyházközség a leggazdagabbnak számított Erdélyben. Bár az egyház folyamatosan iskolát tartott fenn, ahol a szászvárosi kollégium felsőbb éves növendékei is oktatták, már a 19. század elején túlsúlyba került a román nyelvhasználat.

1766-ban ötven református férfit és harminc asszonyt írtak össze. Kazinczy Ferenc 1816-ban hét háznépre tette a gyülekezet létszámát. Péterfy Károly 1846-ban óvodát alapított a településen. Az egyházközség 1885-ben került ki az evangélikus felügyelet alól. A 18. században és a 19. század elején is református anyaegyház. 1876-ban a megszüntetett Szászváros-széktől Hunyad vármegyéhez csatolták.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások