Sárdi Református templom

A románkori bazilikát a XIII. században építették, amely a XVIII. századig számos átépítésen ment át. A települést 1238-ban említik először a források, olyan településként, amely az erdélyi katolikus püspökség tulajdonában állt, a szász telepesekkel együtt, akiknek jogait és kötelességeit 1295-ben foglalták oklevélbe.

1563 után a szász és magyar lakosság a reformáció kálvini változatát fogadta el. A templom első átépítése a XIV-XV. században történt, amikor a templombelső és külső a gótika ízlése szerint lett átalakítva. Az építés, illetve átépítés anyaga a magyarigeni kő. A románkori bazilika szentélyének jelentős átépítése a XV. században történt, amikor poligonális, sokszögű szentélyt alakítottak ki az építők.

A templom jelentős átépítése a XVIII. században történt, amikor a hajót lerövidítik és egy olaszos hangulatú templomtornyot építenek, széki Teleki Sámuel patronálása alatt. A templom háromhajós, két oldalhajóját a főhajótól barokkos tagolódású oszlopok választják el, amelyeket a XVIII. századi átépítés folyamán helyeztek el. Az északi és déli gótikus kapuzatainak maradványai másodlagos helyzetben vannak befalazva a jelenlegi bejáratok mellett. A templombelsőt a református, kálvini hitelvek szerint rendezték be; kőszószékét Fratelli Menardi itáliai kőfaragómester készítette.

A templomot ovális alakú erődítmény veszi körül, amelynek északi részén lőréssel és egy emelettel ellátott négyszögű, zömök kaputorony található. Ennek építése a vártemplom defenzív szerepét volt hivatva erősíteni. A kaputorony bejárata félköríves, belső szemöldökívén a Báthory család reneszánsz farkasfogas címerében a Stephanus Bathory név S. B. iniciáléi vannak bevésve.

A templom erődítése a XV-XVI században történt. Úgy a templom, mint az erődítmény számos gótikus elemet őrzött meg, mint például a kapuzatok másodlagosan elhelyezett kőfaragványait és a kaputorony faragott kőablakait, papi ülőfülkéjét és szentségtartót.

Sárd leírása a Relatoria oldalán

Hivatkozások

Források

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 756.