Rákosd református templom

Rákosd Vajdahunyadtól északnyugati irányban 2 kilométerre, a vajdahunyadi vár szomszédságában fekszik.

Nevét először 1333-ban említik Rákuzd néven. Székelyföldről érkező lakói a 13. század folyamán vették birtokukba a tatárjárás után a néptelen falut. A magyar királytól kapott birtok- és kiváltságlevél értelmében a déli határszélen teljesítettek katonai szolgálatot.

A templomról szóló első írásos feljegyzés 1533-ból való, a ferencesek építették Szent Ilona tiszteletére. Kós Károly szerint a falunak honfoglalás kori temploma is volt. Ezt igazolja a templom melletti domboldalon (Kincses) feltárt honfoglalás kori temető is. Első ismert lelkésze Kállai Benedek, akit az 1626-os zsinaton ordináltak.

A katonáskodó rákosdiak egyházi életébe a 18. század közepén alakult Orláti határőrezred tisztjei is beleszóltak. Esetenként a gyülekezet anyagi tartalékaihoz sem lehetett hozzáférni engedélyük nélkül.

A templom mai formáját 1780 és 1781 között nyerte. Valószínűleg részben megtartották a középkori szentélyt, és új hajót építettek hozzá. A templom méretei: hossza 25, szélessége 9, magassága 7, a torony 31 méter. Mennyezete egyszerű kazettás mennyezet volt, ezt a 20. század folyamán átalakították.

A templomot 1933-ban, 1957-ben valamint 2003-ban újították. Harangjait 1937-ben öntötték. Az orgonát a temesvári Wegenstein Lipót és Fia cég készítette 1926-ban. Az előző orgonát 1818-ban a vajdahunyadi ferencesektől vásárolta a gyülekezet.

A templom mellett található Hunyad megye legrégebbi, még meglévő iskolaépülete, amely a 19. század elején épült. Ma gyülekezeti terem és vendégház.

Batizán Attila lelkipásztor, In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások