Nagyrápolt református templom

A Maros jobb partján, az Erdélyi Érchegység lábánál, Piskitől hat kilométerre, északkeletre fekszik. A falu neve német eredetű személynévből származik. Először 1346-ban, Rapolt alakban említették. 1535-ben plébánosát, Rápolti János kanonokot Gyulai Mihály társaival kirabolta és megsebesítette.

A 13. századtól egyházas hely volt. Temploma a falu fölötti dombra épült. A templom legrégebbi része a hajó, amelyet Entz Géza a román stílusú ablakok alapján 13. századinak tart. Falaiba néhány római követ is beépítettek. Sokszögzáródású, hálóboltozatos szentélye 15. századi, falán az építéssel egykorú freskókat tártak fel. 1523-ban Szent Péter és Szűz Mária tiszteletére harangot öntöttek.

A gyülekezet reformálásának időpontja homályba vész. Első ismert református lelkésze Thúri P. János, aki az egyházmegye főjegyzője is volt. 1691-ben - valószínűleg a politikai közhangulat eredményeképpen - a helyi románok el akarták foglalni a templomot, félreverték a harangot, a temetőből kiásták, és meggyalázták a tetemeket.

1700 és 1702 között kijavították a templomot. A hajót egy méterrel magasították. 1766-ban Arany filiával együtt 169 tagot számlált a gyülekezet.

A templomot az 1930-as években Debreczeni László tervei alapján újították fel. 1960. április 17-én - Húsvét első napján - a templom leégett, a nagyharang megrepedt. Még abban az esztendőben helyreállították.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások