Kéménd református templom

Kéménd a Maros jobb partján, Dévától 23 km-re, északkeletre található. Elnevezése vagy a szláv kamenb ('kő'), vagy a német eredetű, magyar kémény szó -d képzős származéka lehet. Történeti névalakjai: Kemend (1332), Kemynd (1362), Kimindia (1750).

1332-ben plébániatemploma volt, Imre pap szerepel a pápai tizedjegyzékben. Lakói a 16. században csatlakozhattak a reformációhoz. A 17. század közepétől ide tartoztak a tatár pusztítás áldozatául esett Haró és Berekszó filiák.

1875-ig volt anyegyházközség, azután egykori filiájának, Harónak lett leányegyháza. Temploma a falu felett található, mellette van a patkó alaprajzú harangláb. A templom egyetlen hosszanti tér, félköríves záródással. Bejárata a nyugati oldalon van, vele szemben az északi falon falazott szószék áll. Ablakai félkörívesek, rézsűsek. A nyugati és keleti oldalon keskeny karzatok vannak. Valószínű, hogy a templom félköríves része a középkori templom apszisa lehetett, amelyhez szélesebb hajó csatlakozott. Ez az alaprajz 12. századi templomot sejtet, amelynek romosodása után, a hajó elbontásával a szentély szélességével megegyező, kisebb teret építhettek, (a feltárt feskók tanúsága szerint) valamikor a 14. században. 

Barokk szószékkoronáját a 18. század végén készíttette kéméndi váradi Miklós, az egyházközség bőkezű patrónusa. Szintén ő készíttette a részben festett mennyezetet és az egyik karzatot. A gyülekezet egyetlan harangja 1796-ból származik. 1999-ben a a templom mennyezete nem bírta az idők terhelését, beszakadt.

Az esőzések következtében a vakolat alól középkori freskók bukkantak elő. Az északi falon egy 15. század végi késő gótikus Utolsó ítélet-freskó látható. Az elkárhozottak mosolyognak rajta és egy részük török fejfedőt visel. Ez a hatalmas falkép a segesvári Hegyi templom késő gótikus Utolsó ítélet ábrázolásához hasonlít. Kéménden a felszentelési keresztek 1482-es dátuma valószínűleg az Utolsó ítélet freskót is datálja. A déli falon, a bejárattól keletre nagyméretű Pokol-ábrázolás részlete maradt fenn, amelyen a Leviatán óriási szájába hajtott kárhozottak megláncolt alakjai és néhány ördög látszik. A freskó a 14. század második felében készülhetett. A déli fal másik freskóján a három magyar szent király (László, István, Imre) gazdagon díszített, keretbe foglalt ábrázolása látható. Ez valószínűleg a 15. század elején készült. A feliratok cirill betűsek, s ez román kegyurakat, illetve kétnyelvű gyülekezetet sejtet. A felszentelési keresztek valamivel későbbiek.

A templomot kolozsvári magyar fiatalok munkájával állították helyre.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások