Hátszeg református templom

Hátszeg város a Hátszegi-medsncében, Vajdahunyadtól 18 km-re, a Retyezát lábainál, a Sztrigy folyó bal partján, „a népek országútján" fekszik (valamikor itt ment át a római só-út). A város neve még Haţeg, Hotzing és Wallenthal formában fordul elő. A magyar nevét a hát (széles magaslat) és szeg (szeglet) szavak összetételéből kapta.

A települést írásos emlékek először 1247-ben említik Hatzak néven. A vidéknek már a középkorban sajátos közigazgatása volt, a faluközösségek, sajátos falutársulások élén román kenézek álltak. A Magyar Királyság körzetként (ún. districtusként), Hunyad vármegyétől kissé elkülönülten igazgatta a régiót, ahol a központi kormányzat képviselője a hátszegi várispán volt.

A mezővárosnak a középkorban két temploma volt. Az 1332-ben említett plébániatemplom mellett a 14. század végétől ferences kolostor is működött.

A plébániatemplom a reformáció századában protestánssá lett. A református gyülekezet a 17. század közepétől kétnyelvű volt. A gyülekezet tanítója, Agyagfalvi Sándor Gergely 1648-ban énekeskönyvet és liturgikus szövegeket fordított román nyelvre (kézirata fennmaradt). A 17. század végéig egy magyar és egy román nyelvű református prédikátor szolgált itt. A 18. század elején ez a gyakorlat megszűnt, ezután a magyar lelkésznek kellett két nyelven prédikálnia. A gyülekezet a 18. század közepén csaknem elnéptelenedett, gyarapodást csupán a 19. század elején tapasztalhatunk.

A középkori templomot 1898-ben kibővítették, a szentélyt lebontották. A hajó falai részben ma is állnak. Az utolsó felújításkor a nedves mészréteg alatt freskók tűntek elő. Egyikük Szent Lászlót ábrázolja. A hajó mellé tornyot építettek. 1872-ben épített orgonája Kolonics István 114. műve.

A kiöregedő gyülekezet lélekszáma 51, az átlagéletkor 65 év. A templomban 22 éve nem volt keresztelő.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások