Gyulafehérvári székesegyház

A római katolikus székesegyház (Mihai Viteazul u. 19. sz.)

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház az ország egyik legrégibb műemléke, sok átalakításon és viszontagságon ment keresztül, aminek következtében az évszázadok folyamán megjelent építkezési stílusoknak, valóságos gyűjteménye lett.

Stílusán francia hatás érződik, háromhajós templomnak tervezték, középen toronnyal. Építését a 12. század közepén kezdték el egy azelőtt már létező Szent István korabeli templom helyére. A munkálatok megkezdését egyesek Adorján püspöknek tulajdonítják (1187-1202), aki Franciaországban tanult. Az építkezésnél felhasznált kő a magyarigeni kőbányából származik. Ugyanakkor felhasználták az előbbi templom lebontásából származó köveket, sőt római korból származó köveket is építettek a falakba.

A századok folyamán számos alkalommal feldúlták, többször leégett, de mindig, ha nagy nehézségek árán is, de megjavították. (Azt szoktam mondani, hogy sohasem volt készen, most sincs). Az 1241-es tatárjárás idejére a templom építését már nagyjából befejezték. Miután a tatárok felgyújtották a székesegyházat, Monoszlói Péter püspök (1270-1307) fáradozott a rendbetételén.

1277. február 21-én, nagymise közben (Reminescere vasárnapján) a vízaknai szászok támadnak a templomra és kétezer embert ölnek meg, a templomot kirabolják és felgyújtják, ekkor omlik le a középső torony, amelynek falmaradványai a fedél alatt most is láthatóak. A helyreállítási munkálatokról két szerződés maradt ránk ebből a korból. Az egyik 1287-ből, Péter püspök szerződést köt az elzászi, St. Dié városából származó Tyno fiával, János kőfaragó mesterrel az elvégzendő munkálatokról és a fizetésről. A másik szerződés 1291-ből származik. Ugyancsak Péter püspök állapodik meg négy környékbeli szász ácsmesterrel a tetőszerkezet rendbetételéről. A székesegyház Péter püspök építkezéseivel, javításaival szerkezetileg végső formát kapott.

1308 februárjában a sebesi dékánátus fegyveresen támad a székesegyházra, de szerencsére lényeges károk nem keletkeztek.

Az 1438-as török betörés során a templom újra megsérül.

1512-ben Lászai János kanonok megépíti a székesegyház északi bejárata elé Erdély legkorábbi reneszánsz kápolnáját.

Várday Ferenc (1514-1524) 1524-ben kápolnát épít az északi kereszthajó és a Lászai kápolna közé.

1565-ben a templom berendezése a vallásfelekezeti harc áldozatává válik, a templom a protestánsoké lesz.

1603-ban Székely Mózes csapatai ostromolják a várat, a templom leég, az északnyugati toronyban levő puskapor felrobban, az épület teljesen használhatatlanná válik. Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) téteti újra rendbe.

Az 1658-as, 1661-es és 1662-es években a II. Rákóczi György megleckéztetésére és eltávolítására betört török-tatár hadak teljesen kirabolták és felgyújtották a székesegyházat. A károkat Apafi Mihály fejedelem idején (1662-1690) javították ki.

1715-ben a székesegyházat visszaadják a katolikusoknak. Mártonfi György püspök (1713-1721) székfoglalása után (1716) elvégezteti a legsürgősebb renoválási munkálatokat.

1715 és 1738 között, a vár építése idején készült el a nyugati előcsarnok barokk bejárati része a borbereki Csiszár Miklós és neje, Ribiczei Katalin anyagi hozzájárulásával, amiért haláluk után végső nyughelyet kaptak az előcsarnokban. Ebben a periódusban alakították ki a nyugati bejárat fölött a háromszögű barokk oromzatot, ahová négy magyar szent szobrát helyezték el: Szent István és László királyét, valamint Szent Gellért és Adalbert püspökét. Mivel a szobrokat az idő foga kikezdte, 1993-ban levették a homlokzatról, kijavították, és az északi kereszthajóban helyezték el. A helyükre az oromzatra másolatok kerültek. A szobrok alatt kőbe faragva bal felől Sorger Gergely püspök (1729-1739) címere, középen a Habsburg ház címere, jobb felől pedig a Székeskáptalan címere látható.

Demeter János prépost megbízásából épült fel 1728-ban a barokk egyemeletes sekrestye a szentély déli oldalához ragasztva.

A főszentélyt Sztoyka Zsigmond Antal püspök idején (1749-1759) kijavították, megerősítették. Alig fejezték be a restaurálását, 1758. július 17-én a templomtető a tűz martalékává vált.

1849-ben, a szabadságharc idején a honvédség támadása következtében újra leég a templomtető. A javításokat és a helyreállítási munkálatokat Haynald Lajos püspök (1852-1864) végezteti el 1853 és 1856 között.

Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök (1897-1938) szorgalmazására 1907 és 1918 között a Műemlékek Országos Bizottsága támogatásával elkezdődik a székesegyház szakszerű renoválása. A munkálatokat Möller István vezette példaadó tudományossággal és szakértelemmel. Erdély Romániához való csatolásával a munkálatok megszűnnek. Az 1960-as évektől a Műemléki Igazgatóság végzett javításokat a templomon Bágyuj Lajos vezetésével egészen 1977-ig, amikor a Műemléki Igazgatóságot felszámolják A napjainkban is tartó javításokat az 1980-as évek végén, Jakab Antal püspöksége idején kezdték el.

A székesegyház méretei: a templom teljes hossza 81,35 méter, a főhajó és a szentély 69 méter, szélessége a kereszthajóknál 32,85 méter, a főhajó magassága 18,40 méter, szélessége 9,35 méter, a mellékhajók magassága 10 méter, a torony 65 méter magas.

A székesegyház külső része

A délnyugati torony

A délnyugati toronynak nyolc emelete van, az ablakok egy része gótikus, más részük román stílusú. A hatodik emeleten található az óraszerkezet, a hetedik emeleten a harangok. A legnagyobb harangot, a “Szent Mihályt” 1856-ban öntötték. A legkisebb a “lélekharang”, melyet Haynald püspök készíttetett 1852-ben. A másik három harang a “Jézus Szíve”, az “Ave Maria” és a “Szent Imre”, 1926-ban öntötték őket Budapesten, Majláth püspök neve szerepel rajtuk.

A toronyba két feljárat van. Békés időben a külső, déli oldalon levő feljáratot használták, szükség esetén a kórusfeljáratról nyíló, nagyon szűk, kőlépcsős belső feljáratot. A földszinti részben volt található a káptalani levéltár. A legrégibb okirat 1258-ból származik. A torony déli oldalán 16. századi napóra látható, valamint az 1849-es ostrom ágyúgolyóinak nyomai. A torony mai formáját Bethlen Gábor idejében nyeri el, kivéve a toronysisakot, ez az idők folyamán változott. Mivel egyben a vár legmagasabb épülete volt, megfigyelő pontnak is használták. Az 1848-49-es szabadságharc idején a Battyaneum felső részén található csillagvizsgálóból elhozták a távcsövet és ide szerelték fel. Az osztrákok innen tartották szemmel a környéket a szabadságharc idején.

A csonka torony

Az északnyugati torony háromszintes, kivitelezésben és magasságban megegyezik a délnyugati torony három emeletével. 1603-ban a toronyban levő puskapor felrobbant és annyira megrongálta a falakat, hogy a torony további építése lehetetlenné vált, sőt a javítására is csak napjainkban került sor. Az emeleten Möller István rendezett be kőtárat. A toronyaljból kőcsigalépcső vezet a tető alá. A hatvanas évek végéig a toronyalj északi részén ajtó volt. Mivel a tolvajok az ajtót többször betörték és ezen keresztül hatoltak be a templomba, Áron püspök az ajtót befalaztatta, utána a toronyba csak a padlásról lehetett lemenni.

A földszinten Márton Áron emlékmúzeumot rendeznek be napjainkban. Mivel a padló nagyon magasan volt, a felhalmozódott törmeléket kihordták, a bejárati ajtót és a padlót lejjebb eresztették. E munkálatok során találták meg a földszinti teremből a csonka torony csigalépcsős részébe vezető belső ajtót.

A székesegyház északi része

A csonka torony mögött van az északi mellékhajó. Mivel a főépület tetejéről lehulló cserepek állandóan összetörték a mellékhajókon levőket, az 1960-as évek végén ólomtető került rájuk. Az északi mellékhajóhoz van csatolva a Lászai kápolna, amelyen Délkelet-Európa legnagyobb, kőbe vésett címergyűjteménye található. Észak felől a kápolnán keresztül lehet bejutni a székesegyházba. A bejárati kapu fölött három címer díszlik: középen Geréb László püspök (1476-1501) címere, balra II. Gyula pápa (1503-1513), jobb oldalt pedig II. Ulászló (1490-1516) magyar király címere. A címerek fölött Szent Péter kulcsos és Szent Pál kardos fejszobrát láthatjuk. Az északi homlokzat két sarkán pedig Szapolyai János erdélyi vajda (1510-1526), valamint Bakócz Tamás esztergomi érsek (1498-1521) címere van elhelyezve. A keleti homlokzaton Perényi Imre nádor (1504-1519), a nyugatin pedig Mátyás király 1458-1490), a nyugati, befalazott ajtó fölött Budai Uldarik fehérvári kanonok, fölötte Sánkfalvi Antal nyitrai püspök címere látható. A homlokzaton található latin felirat fordítása így hangzik: “A legjobb, leghatalmasabb Istennek és Szent Mihály patrónusnak Lászai János saját és az arra érdemesek üdvösségére alapjaiból saját költségén emeltette és szenteltette ezt az előcsarnokot 1512-ben”. A Lászai kápolna és az északi kereszthajó között található a Várdai kápolna. A homlokzaton látható latin felírat magyar fordítása így hangzik: “A legjobb, leghatalmasabb Istennek és Szent Annának emelte Várdai Frerenc erdélyi püspök”. Az északi kereszthajó homlokzatán domborművek láthatók: Szent Péter és Pál apostolt, egy oroszlánfejet, egy szörnyállatot és egy profétát ábrázolnak. A félkör alakú északi mellékszentély három ablaka fölött fríz húzódik, a középső ablak fölött három lófej látható, három füllel. Ha külön nézzük a lófejeket, minden fejen két fület látunk.

A főszentély

A főszentély két részből áll: a románkori szentélyből és a koragótikus toldásból. A szentélyzáródás támpillérei fölött kagylódíszek és négy dombormű található. Szélen egy-egy angyal, középen pedig Jézus születését, valamint a napkeleti bölcseket ábrázoló románkori domborművek láthatók. Ezen a részen találjuk a lejáratot a kriptába. Az ajtókeretbe az 1808-as évszámot vésték bele. A régi lejárat a kriptába a templomból volt, a mostani szembemiséző oltár északi kereszthajó felőli részén.

A székesegyház déli oldala

A főszentély déli oldalához van ragasztva az egy emeletes “új sekrestye” épülete, amelyet Demeter Márton nagyprépost építtetett 1728-ban. Kővel vegyes téglafalával teljesen elüt a székesegyház építészeti stílusától, mivel gyenge alapokra épült, most eléggé repedezett állapotban van.

A félkör alakú déli mellékszentély a századfordulón nagyon lerobbant állapotban volt. Möller István szabadította ki a ráépített sekrestye öleléséből, renoválta és adta meg a ma is látható formáját. Érdekessége a bikákra ugró oroszlán szoborcsoport.

A déli kereszthajón kívülről látszik a rózsaablak. Nyugat felé haladva a régi sekrestyéhez érünk, aminek különálló tetőszerkezete van. A befalazott bejárati ajtót gyönyörű faragású ajtókeret díszíti.

A déli mellékhajón található a szépen faragott, román stílusú fejedelmi kapu, ami be van falazva. Ezen a kapun jártak Erdély fejedelmei a templomba. A kapu felső részében félkör alakú dombormű középen Krisztust ábrázolja; jobb keze áldást oszt, baljában könyvet tart, oldalán két apostollal és egy-egy galambbal. Ez a dombormű az első székesegyházból származik Ugyanitt láthatjuk a befalazott külső kórusfeljáratot.

A székesegyház déli részén a mai napig is láthatók az 1849-es szabadságharc idején folyt ostrom ágyúgolyóinak a nyomai. Erdélyben az egyedüli vár volt, amit a magyar szabadságharcosok nem tudtak bevenni.

A székesegyház belseje

A székesegyházba a két torony között levő hatalmas román stílusú ív alatt a gyönyörű gótikus nyugati kapun juthatunk be. Építését sokan Hunyadi Jánosnak tulajdonítják. A kapu felső bal sarkában egy kőből faragott angyal, jobb sarkában pedig egy ördög látható, aminek a jelentése a következő: hogyha bemész a templomba, az angyalok várnak rád, ha kimész a világba, az ördög leselkedik rád.

A székesegyház belseje monumentális, tágas. Bármilyen irányba is nézünk, rengeteg a vonal. Az ablakok egy része félköríves, más része csúcsíves záródású. A szentély magas, gótikus ablakaitól kapja a legtöbb fényt. A mennyezet gótikus, az oszlopok közti záródások szintén.

A bejárat fölött található a kórus és az orgona. A kórus a mai formáját a 19. század elején nyerte el. Az orgonát 1877-ben Kolonics István kézdivásárhelyi székely orgonakészítő mester építette neogótikus stílusban. Az orgonának két játékasztala, valamint 2209 fém-, illetve fasípja van. A főhajó boltozatának egyik zárókövén a Széchy címer látható, a másikon az “Agnus Dei”. Az ülőpadokat Kovács Miklós püspöksége idején (1827-1852) készítették.

A főhajóban található copfstílusú szószéket 1784-ben Batthyány Ignác püspök készíttette; a kolozsvári Hoffmayer Simon mester alkotása. A tetején Keresztelő Szent János szobra látható. A szószék támláján a Szentlélek eljövetelét, a szószéken pedig a Jópásztor, az irgalmas szamaritánus és a Magvető bibliai példabeszédét örökítették meg. A három barokk stílusú, kagylós, kőből készült szenteltvíztartó közül kettő a főbejáratnál, egy pedig az északi bejáratnál található. A szenteltvíztartók a 18. századból valók.

A padlózaton zöldes színű kőlapok jelzik a Szent István korabeli első székesegyház padló alatti alapjait.

A déli mellékhajó

A reneszánsz kórusfeljáratot Várday Ferenc püspök (1514-1524) építtette, akinek címere a kőkarzat alsó bütüjén látható. A lépcsőfeljárat alatt lehet bejutni a délnyugati torony földszinti termébe, amelyet hosszú ideig levéltárnak, majd kincstárnak használtak. A lépcsőfeljárat alatt látható az az egyetlen bútordarab, amely a protestáns időből maradt ránk; egy hátas-tetős pad, amelynek homlokzatára az 1681-es évszámot vésték, tehát Apafi Mihály fejedelem idejéből származik (Az 1960-70-és években Márton Áron püspök a vecsernyék idején használta).

A három Hunyadi-szarkofág is itt található: középen Hunyadi Jánosé (†1456), jobbra ifjabb Hunyadi Jánosé (Johannes Miles †1440), balra Hunyadi Lászlóé (†1457 Budán). Hunyadi János síremlékének oldallapjait lovassági harci jelenetek díszítik, az ifjabb Jánosét a családi címer. A síremlékek gót stílusúak, de reneszánsz stíluselemeket is tartalmaznak Fölöttük, a falba rögzítve két dombormű látható, amely az Izabella királyné parancsára meggyilkolt Kendi testvérek, Ferenc és Antal síremlékeinek a maradványai. A sírok után következik a “Fájdalmas Anya” feketemárvány mellékoltár. A székesegyházban négy márvány mellékoltár található, amelyeket az 1658-ban török-tatár csapatok által összetört Bethlen Gábor és I. Rákóczi György síremlékeiből készítetett Mártonfi György püspök (1713-1721).

A fejedelmi kapu belső része egyszerű, dísztelen. Fölötte a falba építve az első székesegyházból átmentett és ide befalazott félkör alakú domborművet láthatunk (Maestas Domini), amely Krisztust ábrázolja két angyal között. Ez a dombormű az ország területén a legrégebbi román kori emlék.

A régi sekrestye

A külső, díszes, román stílusú bejárati kapu belül le van falazva. Ezen a lefalazott részen állítottak emléket Márton Áron püspöknek (1938-1980). A régi sekrestyében falmaradványokat láthatunk, amelyeknek a padló alatt levő alapjait is megtekinthetjük, ha felnyitjuk a padlóban található csapóajtót. Egyesek szerint ezek a falmaradványok a Gyula által épített templomból származnak.

Ismeretes, hogy Gyula fejedelem 948-ban Bizáncban keresztelkedett meg, ahonnan magával hozta Hierotos püspököt. Márpedig, ha megkeresztelkedett és püspököt is hozott magával, akkor feltehetőleg templomot is építtetett. Tény az, hogy az alapoknál felhasznált malterbe téglaport is kevertek, ami a szakemberek szerint, bizánci építkezési technikára vall. Mások szerint ezek a falmaradványok a Szent István korában épített első székesegyház keresztelő kápolnájának az alapjai.

A régi sekrestyében láthatjuk a Fehér Mária-oltárt, amely Erdély egyik legszebb fából faragott barokk oltára.

A déli kereszthajó

A déli kereszthajóban volt a Bethlen család kriptája. Ide temették el Bethlen Gábort, feleségét, Károlyi Zsuzsannát és testvérét, Bethlen István kormányzót. A déli falon található a Möller István irányításával helyreállított rózsaablak, melynek átmérője 4,80 m. Az ablakon látható tizenkét karikában a tizenkét apostolt ábrázolták. A nyugati falon állították fel a második fekete márványoltárt, amelyet Árpádházi Szent Erzsébetnek szenteltek. A keleti falban levő félkör alakú déli mellékszentélyben látható Erdély egyik legrégibb, körtefából faragott Mária szobra a 13-14. századból. A szobor a tordatúri egyházközség tulajdonát képezi. A déli kereszthajóban jól láthatók a régi kórus nyomai is. A középkor folyamán a főhajó és a kereszthajó metszési négyszögében szembemiséző oltár állott.

A főszentély

A főszentélyben jól meg lehet különböztetni egymástól a régebbi, illetve az újabb részeket. Az első rész a 12. században épült román stílusban, míg a második rész a 13. század második felében épült gótikus stílusban magas, világos ablakokkal. (Egyesek a toldást Hunyadi Jánosnak tulajdonítják a 15. századból). A főszentély boltozatán az első körív román stílusú, diadalívnek is nevezik. Talán ez a körív és a régi szentély mennyezete az egyedüli, ami az idők viszontagságait kibírta és eredeti állapotában megmaradt.

A barokk stílusú kanonoki stallumokat Klobusiczky Ferenc püspöksége idején (1741-1748) készítették 1744-ben. Fent az apostolok, valamint Jézus és Mária mellszobrai láthatók, az ülések háttámláin ószövetségi jelenetek találhatók. A főszentély falán kétoldalt félmagasságban két, különböző korból származó, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló dombormű látható. Szent Mihály arkangyal a gyulafehérvári főegyházmegye, valamint a székesegyház védőszentje. A déli falon helyezték el a késő barokk, reneszánsz stílusba hajló sekrestyeajtót, amely fölött az oratóriumablak, balra pedig a gótikus szentségtartó fülke látható. Az északi falon márványtáblát helyeztek el, mely Sztoyka Zsigmond püspök (1749-1759) és Mária Terézia császárnő nevét említi a templomon végzett javításokkal kapcsolatban.

A főoltár alsó része 1755-ből, Sztoyka Zsigmond püspök idejéből származik. A késő barokk felső részt Hoffmeyer Simon készítette el 1784-ben Batthyány Ignác püspök (1780-1798) rendelésére. Az oltár két oldalán látható magas fa gyertyatartó szintén Sztoyka püspök idejéből származik és a főoltár alsó részével egyidős.

Az északi kereszthajó

Az északi kereszthajó keleti falában található az északi mellékhajó szentélye, amely Erdély egyik legszebb apszisai közé sorolható. A Möller István által vezetett helyreállítási munkák alkalmával a lóhereívvel végződő árkádsor fülkéiből freskók kerültek elő. A freskókon a legrégibb bekarcolt évszám az 1576-os, a legkésőbbi pedig az 1623-as. Két réteg különböztethető meg: az első, sötétebb réteg a 13. századból, a második, színesebb réteg a 16. századból származik. Az alsó réteg freskóiban Szent Andrásra és Remete Szent Antalra ismerünk, a felsőben Szent Tádé apostolra. Egy későbbi falkarcolás templomtornyot ábrázol. Az északi fal előtt elhelyezett négy szobor a két torony közti háromszögű oromzatról került le 1993-ban. A szobrok Johannes König kőfaragó mester munkái, aki 1715 és 1738 között a várkapuk kőfaragásánál dolgozott. A szobrok Szent István királyt, Szent László királyt, valamint Szent Gellért és Szent Adalbert püspököt ábrázolják.

A Szent Anna kápolna

A Szent Anna kápolnát Szécsy András (1320-1356) építteti. Az északi mellékhajóból nyílik, az északi kereszthajó és a Lászay kápolna fogja közre. Három neve is van: Szent Anna kápolna, Várday kápolna és Szent Sír kápolna. Várday Ferenc püspök (1514-1524) északi irányban megtoldotta kb. egy méterrel, a toldás nyomai a falakon mai napig is láthatók. A templom eddig említett részei közül a legkisebb a Szent Anna kápolna, de a legtöbb síremlék található benne.
A padlóban három koragótikus sírkövet helyeztek el: a fal mellett Onodi Czudar Imre püspök (1386-1389), középen Szécsy Domokos püspök (1356-1369), az oszlop mellett pedig Szécsy András püspök (1320-1356) sírköve látható.
A középkorban, sőt a 17. század végéig az egyházi és a világi előkelőket szokás szerint a templompadló alá temették el. A 18. századtól kezdődően a székesegyház alatti kriptába temetkeztek.

A Szent Anna kápolnában látható Izabella királyné szarkofágja, aki Szapolyai János felesége volt és a Jagelló lengyel királyi családból származott. Mellette fia, János Zsigmond szarkofágját helyezték el, aki 1541-ben, Buda eleste után egyéves korában a független Erdély első fejedelme lett. A reneszánsz szarkofágokat szürke márványból faragták. Oldalukon látható domborművek Hadad ostromát (1562), valamint az irgalmas szamaritánus történetét ábrázolják. A falakon két olasz mérnök síremléke látható, akik a várépítésnél dolgoztak: Giovanni Morando Visconti (†1717) és Martin Brilli (†1719)
A kápolna keleti falán Utyeszenovics Martinuzzi Fráter Györgynek állítottak emléket, aki János Zsigmondnak volt a gyámja, és akit Ferdinánd király gyilkoltatott meg 1551. december 17-én Alvincen. A holtesthez senki sem mert hozzányúlni, mivel féltek a megtorlástól. Úgyhogy a fehérvári ferences barátok februárban hozták el és a székesegyházba temették el a “szenteltvíztartó alá” és a borítókőre ezt írták: “Omnibus moriendum”. A hetvenes években, amikor a padlóba a fűtőcsatornákat rakták le, találtak egy csontvázat, amelyről feltételezték, hogy Fráter György földi maradványa. A csontok később az emlékkő mögötti falban helyezték el.

A Lászay kápolna

A székesegyház északi kijárata ezen a kápolnán vezet át. Az északi mellékhajóból lépcsőkön lehet bejutni a téglalap formájú terembe, amelyet 1512-ben építtetett Lászay János kanonok. A kápolna kiváló korareneszánsz alkotás, falain Erdély legnagyobb címergyűjteménye látható. A falakra az anyagi támogatók, valamint világi és egyházi személyiségek címerei kerültek. A hálóboltozat zárókövein, a külső bejárati ajtó fölött Lászay János, középen Geréb László püspök, a belső bejárati ajtó felöl pedig az erdélyi alvajda, Barlabási Lénárd (1501-1525) címere látható. A belső bejárati ajtó fölött a Madonna előtt térdeplő Lászay János alakja látható, az ajtótól balra Szent László király bajuszos szobra, jobbra Szent Imre herceg szobra látható. Lászay János Rómában a Szent Péter bazilika magyar gyóntatója volt. Ott halt meg 1523-ban, a San Stefano Rotondóban temették el, amely egy kör alakú templom a 3. századból. Sírkövének másolatát 2000-ben, a Millennium évében a kápolna nyugati falán helyezték el. Vele szemben, a keleti fal előtt Borromei Szent Károly szobra látható.

Az északi mellékhajó

Az északi mellékhajóban állították fel azt két, I Rákóczi György síremlékéből származó fekete márványoltárt, amelyeket Szent Mihály, illetve Borromei Szent Károly tiszteletére szenteltek. Az elsőn Szent Mihály arkangyalt ábrázoló festményt láthatunk, amelyet kétfelől Szent Péter és Szent Pál apostol szobra fog közre. Az oltárasztal első része érdekes dombormű formájában a tisztítótüzet ábrázolja. Valamikor ennél az oltárnál miséztek a jótevőkért.

Az északi mellékhajó nyugati feléből nyílik a bejárati ajtó a csonka torony földszinti terméhez, ahol Márton Áron emlékmúzeumot alakítanak ki.

A gyulafehérvári székesegyházat Erdély panteonjának lehet tekinteni. A templom padlójába temették - középkori szokás szerint - a püspököket, az erdélyi fejedelmeket és világi előkelőségeket. Később szokássá vált a templom kriptájába való temetkezés.