Gyalár református templom

Gyalár a Ruszka-havasok fővonulatának keleti részében, Vajdahunyadtól délnyugati irányban, 18 km-re, az úgynevezett Erdőhátság szívében fekszik. Ezen a 140 négyzetkilométernyi területen már a római korban vasércbányászattal foglalkoztak az őslakosok. A vasérckitermelés központja Gyalár volt.

A településen élő néhány református között mára 17. század végén rákosdi lelkész látta el a szolgálatokat.

1881 és 1902 között korszerűsítették a Vajdahunyadi Állami Vasgyárat, a gyalári vasércbányászat rohamosan fejlődött. Ebben az időszakban sokan telepedtek le Gyaláron, közöttük protestáns magyarok is. Az 1910-es népességi adatok szerint a településen 395 magyar élt, melyből 88 volt református, 24 evangélikus és 10 unitárius.

A gyalári gyülekezet történetét két tényező teszi különlegessé. Ez volt az egyetlen Hunyad megyei, és talán erdélyi gyülekezet, amelyet három protestáns felekezet közösen alapított, és az elnevezésében mindhármat megőrizte: Egyesült Gyalári Ágostai Hitvallású, Református és Unitárius Egyházközség. Közösen építettek templomot is. Ez nem csupán azt jelentette, hogy három felekezet közösen használta ugyanazt a templomot, hanem a templom tornyán csillag, homlokzatán kereszt volt. A második érdekesség az, hogy a gyülekezet egy évszázadig élt, és ez idő alatt kétszer néptelenedett el. A történelmi és politikai változások eredményeképpen a második világháború után hét lelkesre apadt a gyülekezet. Aztán újból fellendült a bányaipar, a kommunizmus idején sokan beköltöztek a településre. A bányát viszont bezárták, és munkalehetőség híján ma ismét hét gyülekezeti tagja van.

A közös templom alapkövét 1913. május 25-én tették le, az építkezést 1926 júniusában fejezték be. Egy ekkori presbiteri jegyzőkönyvből azonban kiderül, hogy az építés megkezdése után az egyházközség - az egyházi és állami törvények értelmében - önálló református egyházközséggé lett, s ezzel az eddigi protestáns filia jellege megszűnt, s a nem református protestáns hívek önként csatlakoztak a református egyházközséghez, s [...] a templom kizárólag a református egyházközségé.

A szolgálatokat a mindenkori rákosdi lelkipásztor látta és látja el.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.