Borberek Református templomrom

Borbereknek már 1317-ben volt temploma és egy 1492. évi oklevélből azt is tudjuk, hogy Szent Leonárd volt a templom védőszentje. Középkori magyar-szász lakói a reformáció idején a protestantizmus helvét ágát követték.

A reformátusok 1590 körül alakítják ki egyházközségüket, nagy valószínűség szerint az alvinci vallásváltoztatások hatására. A XVI. századig szász és magyar település.

Később a szászok elmagyarosodtak. Ezt a folyamatot az is jelezte, hogy 1510-ben ellentétek léteztek a szászok, németek, magyarok és szlávok között. A magyarok tömeges jelenlétére utal az, hogy a XVII. században Borbereknek Magyar utcája is volt. 

A XII. századi, a gótikus kor első erdélyi alkotásai közé tartozó temploma ma a Maros árterületén elhagyottan roskadozik. Szentélye szentélynégyszöggel csatlakozik a keresztboltozatos hajóhoz. Hajójának gótikus ablakai mindkét oldalon keskeny réssel nyílnak, mérmű nélküli trifóliumokkal. Belterületét az ablakok magasságáig feltöltötte iszappal és homokkal a Maros többször kiöntött árja.

A XVI.-XVII. században bővítették a templomot. Egykor erős várfal vette körül, de ebből ma már 3 méter várfal az iszap alatt van, a XX. század első felében csak másfél méter látszott ki belőle. Védműveinek nyomai ma alig kivehetőek. A kapubástyának kapuívezete is csak fél magasságra emelkedik ki a hordalékból.

Tornya későbbi toldás. Kis harangja kisbetűs felirata mellett csonkán, 1475-re kiegészíthető dátum volt. Ez a harang Vajasdra került, majd onnan valamelyik Hunyad megyei református közösség kapta meg. 1658-ban megszenvedte a tatárok ostromát. 1964-ben Borberek temploma használaton kívülivé lett.

Borberek református templomáról többet olvashatsz a Relatoria oldalon.