Alvinc - református templom

A Szebeni-havasokhoz tartozó Szászsebesi- (Oláhpiáni-) hegység É-i részéhez csatlakozó sík vidéket az Érchegység Ompolymelléki (Zalatnai) hegysorától elválasztó, itt DNy-ra tartó Maros két partján fekszik Alvinc (Vinţu de Jos) városa.

1205-ben az okiratok a települést Wynch Inferior néven írják. 1248-ban Wynch, 1289-ben Wynch Inferior, 1290-ben Vinc, 1342-ben Olwynch, 1393-ban oppidum Alsowincz, 1510-ben Alwincz; 1552-ben Alvincz formában fordul elő.

Lakói a XII. században, mint német telepesek jönnek ide (hospites), és első templomuk is ebből a századból származhatott. Sőt Nägler a XI. századra teszi a telepítést, Gyulafehérvártól délre.
1264-ben János, a szatmári főesperes a plébános. 1318-ban Gotscalci-Godeschalk a plébános, akit 1308-ban Gorscalcusnak írnak. 1330-ban György (Geo) a plébános. 1334-ben Miklós plébános a pápai tizedjegyzék szerint 3 fertó ezüstöt, 1 és fél dénárt fizet, 1335-ben pedig fél márka ezüstöt. 1361-ben János a plébános, aki az egyház rektora: rector eccl. in Vich. Inf. 1466-ban Zsigmond plébános egy birtokeladás ügyében tanúskodik. 1472-ben Mihály a Szent János káplánja. Bizonyára temploma egyik oltárának vagy kápolnájának a neve. 1341-ben László alvinci plébános egyben szolnoki főesperes. 1439-ben Antal a plébános. 1451-ben ismét említik plébánosát, de név nélkül.

A Maros bal partján fekvő Alvinc régi református temploma a XIII. századból való hatalmas építmény volt (méretei alapján fogalmat alkothatunk a település, és úgy általában a környék egykori, mára csaknem eltűnt magyarságának lélekszámáról, jelentőségéről). És az ma is, noha az eredetileg háromhajós rendszerben épült egyháznak mára csak a főhajója maradt meg, mellékhajóit korábban lebontották, ezek befalazott ívei jól kivehetőek a megmaradt középhajó oldalain. A támpilléres szentély a nyolcszög három oldalával záródik, régi gótikus boltozatát már leszedték. A templomtorony az 1700-as évekből való, újabb építésű. Az egyház monumentális épületét ovális alakban keríti a válogatott kövekből rakott várfal igencsak omladozó maradványa, melyen belül a cinteremben néhány régi, a talajba erősen besüppedt feliratos koporsóforma sírkő látható. A szentély külsején falfestmények nyomai küzdenek az elmúlással.

A második világháború után a templom annyira megrongálódott, hogy mennyezete is beszakadt. A 70-es években javították ki. 

Forrás: www.varak.hu/latnivalo/index/2931-Alvinc-templom

Alvinc református templomáról többet olvashatsz a Relatoria oldalon.

Források

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 561.                Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.