Alpestes református templom

A Cserna folyó bal, illetve kisebb részt jobb partján fekszik, Dévától 6 km-re, délkeletre, Vajdahunyadtól 3 km-re, északra.

1302-ben Pestus néven jelenik meg az okiratokban. 1325-ben Inferior Pestus, 1330-ben Pestus marios és Pesthes, 1346-ban Pesthus, 1381-ben Olpestus, 1389-ben Alsopestes, 1407-ben Alpestes, 1431-ben Alpesthes, 1520-ban Alpestwes formában fordul elő. 1750-ben Pestisu Maré, 1850-ben Pestisu din zsosz alakban tüntették föl. Nevének alapja a „kemence" jelentésű pest szó.

1302-ben László vajda oklevele Mindenszentek tiszteletére szentelt templomról beszél. A 16. század végére a közösség valószínűleg elfogadta a reformációt, a középkori templom is a reformátusok birtokába került. 1714-ben az egyházi elöljárók utasították az eklézsiát temploma megépítésére. Valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc idején lepusztult templom átépítéséről volt szó.

19. század elején tűzvész rongálta meg. Hosszúsága 26 m, szélessége 7 m, magassága 10 m. A torony 26 m magas. Falát freskók díszíthették, ugyanis az 1883-as, 1908-as és 1922-es renoválások alkalmával a nedves mészréteg alól állítólag előtűnt Krisztust a 12 apostollal ábrázoló falfestmény.

A templom berendezése (úrasztala, szószékkorona, padok, karzat) az 19. század közepén készült. Az orgonát 1871-ben csernakeresztúri Csanádi János adományozta. Az 1766-ban elkészült harangot valószínű az első világháborúban rekvirálták. A jelenlegi két harangot az egyházközség tagjainak adományaiból öntötték 1922-ben. A nagyharang 100 kg-os, a kis harang 50 kg.

Lázár Balázs lelkipásztor, In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások